Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Vezérhangok sorsosainkhoz
7 fűszer fennmaradjon azokban, kiket ezen szavakkal: „Ti vagytok a’ föld’ sava“ e’ nagy munkára meghívott ; hogy tehát bennünk a’ Megváltó’ valóságos helytartóira ismerhessenek , legyünk illy értelemben a’ föld’ sava, miszerint liasonlúlag isteni mesterünkhöz készen álljunk a’ világ’ üdvössége végett áldozatokká lenni. Krisztusnak egy és végtelen áldozata be vagyon ugyan mutatva, és mi is mindenkor csak ugyanazon egyet és végtelent ajánljuk föl az oltárnál , mi annak böcsét se’ nem öregbíthetjük se’ nem ki- sehilhetjiik, mindazáltal nem hibázik sem eszköz, sem alkalom, mikép részünkről is áldozhassunk embertársaink’ lelki javára és magunk is azzá legyünk, hogy nekik az örök életet megnyerhessük. Áldozzuk csak Sorsosaink üres óráinkat a' tudatlanok’ oktatására , ’s ne kössük Isten’ igéjét a’ harangszóhoz, ajándékozzuk meg a’vigasztandót fölvidító szavainkkal ; első hivatásunk legyen a’ bűnöst töre- delmességre bírni; áldozzuk magunkat békeüirésben és szelíd bánással a’ szorongó lelkiisméretnek ; áldozzuk föl éjjeli nyugalmunkat a’ szent táplány után éhező betegnek ; igyekezzünk mindenkinek mindene lenni ’s társainkért átokká válni ; tartsuk eledelünknek mennyei atyánk’ akaratjának teljesítését ’s a’lelkek’ megnyerését Krisztusnak; legyünk készek ártatlan mulatságainkat és közönyös tetteinket is föláldozni, ha a’hívek azokon megbotránkoznának ; és ha ugyan azon sors érne bennünket, melly mesterünket, hogy a’világtól rágalmaztatnánk, és gyanusittatnánk, hogy még társaink is gyanúsan lesnék jó szándékú ’s üdvös hatású foglalatoskodásainkat : tűrjünk mint egykor Üdvözítőnk tűrt ’s mondjuk vele : Atyám ! bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek. Végre legyünk készek életünket is oda adni nyájunkért, melly Isten’ nyája, legyen, hogy kötelességünk a’ beteg’ ágya mellett kívánná azt, legyen.
