Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Vezérhangok sorsosainkhoz

8

hogy az evangélium miatt üldözés érne. lm’ így vagyunk „áldozat’ sava“ a’ földnek, ’s méltó követje annak, ki magát halálra adá, miszerint örök életet szerezzen a’ világnak.

Végre azon számos és jelképi jelentések közül, inely- lyekkel a’ só részint egyházi- részint közéletben hír, vegyünk még néhányat szemügyre :

A' só jelkepe «’ tisztaságnak. Mint sónak az étkeket : ngy kell tisztaságunk- ’s szentségünknek az emberiséget fűszerezni ’s arra hatni; mondjuk magunknak komolyan, ’s ismételve ismételjük; az én tisztaságom és szentségem megszűnt kizárólag az enyém lenni ; az, valamint én, a’ híveknek lön tulajdona; és ha már mint világi szent élettel tartoztam társaimnak, Isten’ országában ezen tartozásom most vég nélkül nagyobbodók, a’ kötelesség: azt lelkiismeretesen lefizetni most végnélkül lön siirgetősbbé ; föl vannak jogosítva követelni tőlem minden erény’ gyakorlását ’s minden bűn tőlem elkövetve egy egy rajtok elkövetett rablás; mert van közük példás életemhez, ’s ha Krisztus’ helyetteseként állok köztök, föl vannak jogosítva úgy élhetni szerintem, mint Krisztus szerint élnének, ha köztök állana; de átkozhatnak is, ha azon helyet foglalván el, melly a’ világosság’ angyalának készíttetett, a’ sötétség’ miveit mutatom nekik például ; fölvannak jogosítva bevádolni engem’az anyaszentegyház’ ura előtt, ha a’ szentek’ közönsége’ elöljárójának mondogatván magam’, ők szerencséjükre még jókor észreveszik, hogy életem által sokkal inkább a’ pokol’ országának toborzok. De távol legyen Sor- sosaink, hogy csak azon külső példát tekintsük, mellyel híveinknek tartozunk, a’ belső és valóságos emberről pedig minmagunkban egyészen megfeledkezzünk; nem csupán lényeink és szavaink tulajdonuk a’ híveknek, hanem legkisebb gondolatink is, hivatásunk a’ rósz elemek vég