Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Vezérhangok sorsosainkhoz

6

radunk ugyan a’ harczoló egyháznak és harczolni fogunk saját lelkünk’ üdvösségéért ; s’ míg harczolunk, addig nem vagyunk biztosítva a’ sebektől; de jaj nekünk, ha még csak túlnyomó valósziniiségiink sincs a’ győzelemhez. Minő bizodalmát helyezzenek akkor a’ hívek gyógyerőnkben, ha saját lelkünket nyavalyásán elsorvadni látják! Ha tanúi a’ zavarnak, melly bennünk a’jó és rósz elem, a’ szellem’ és test’ törvénye, a’ fölülről megvilágosítolt értelinesség és a’ földhöz tapadt szolgai-akarat közt dühöng! Sorsosink, legyünk sóvá mínmagimkban, hogy mások’irányában is azzá lehessünk !

Hogy a’ pap földsavának neveztetik, még más tekintetből is nagy jelentőséggel bír ránk nézve. Valamint az Isten az ó szövetségben nem mulaszta érzékileg bánni az érzékiekkel : szintúgy nem volt szabad neki szentelt áldozatot bemutatni a’ nélkül, hogy sóval behintve nem lett volna ; (Levit. II, 13.) de hogy Isten más valamit, nem pedig állat-áldozatokat kíván vala, arra már a’ koronás zsol- tárnok figyelmeztete ezen szavakkal : áldozatokban nem telik kedved. A’ világ’ Urának’ méltó áldozata csak a’ világ lehet, a’ láthatatlannak csak a’ szellemi világ szolgálhat eledelül. Szelleminek kell lenni azért az áldozat’ savának is. Nyomorga a’ világ évezredeken keresztül ’s várakozók a’ papra, ki azt áldozatnak elkészítené ’s az Ur’ oltárára tenni bírná, ’s ki a’ szellemi áldozathoz eddigelé hiányzott szellemi fűszert is adna ; — és alá szállá az örök atyának egyetlen fia — mint pap és sava az áldozatnak önmagát föláldozandó, ’s így a’ szellemi világot mint Istenhez méltó áldozatot helyre állítandó. Ő a’ föld’ sava !

És mi is az vagyunk. Hogy az áldozat soha meg ne szűnjék, hanem nemzedékről nemzedékre tartson, az volt akaratja, hogy atyjáhozi visszatérte után is, mint áldozati