Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Sz. István első vértanú
207 IL Ki az, ki e’ vérvadak közt Égre merült szemekkel Néptömegtöl körül fűzve Halad lassú léptekkel? Szelíd ártatlanság mosolyg Díszes arezvonásain. Hákorítlan lelke honol Minden mozdulásain. Isten-ember’ szent hitének Híve ’s érette küzdő, Vérrel szerzett táborának Első dicső hőse ő. István az! — ki főbb erővel Tesz nagy, csuda tetteket ’S üdvös édet cseppegtetvén Krisztusnak nyer híveket. De az álnokok’ csoportja A’ keresztet hirdetőt Isten- Mózest káromlónak Kiáltja a’ nép előtt, ’S összeröffen a’ balga nép Ragadja a’ gyűlésbe, Győz az ármány, — az ártatlant Dönti halál’ ölébe. A’ tágasba hurczoltatik, Tépik sajgó tagjait, De ő csöndes nyugalomban Némán tűri kínjait.
/
