Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Sz. István első vértanú

‘208

Szent ihlettel tértire omol ; Összetapadt kezeit Égre nyújtva, gyöngyharmatként Könycsepp futja szemeit.

Nyilni látja az egeket Atya’ joljhján mesterét,

Ki habért fűz homlokára — Hervadhatlan érdemét. —

Túlvilági kéj övedzi, ő meghalni nem remeg,

Tiszta lelke, tiszta szíve, —

’S ajkán illy szózat rezeg :

III.

„Üdvözítőm ! érted vérzem,

Érted adom éltemet,

Légy kegyelmes, vedd magadhoz Végadóúl lelkemet.“

Most, — mint a’ szárnyra kelt vihar Zajgó sebes futtában,

Merre vágtat, réinületes Romlás terül nyomában:

A’ tigris-nép akként rohan És dühöngve szélyel néz, Vérszomj-dulta keble forrong,

Követ ragad ezer kéz.

Még egyszer föltárja kezét Mintha segélyt esdene,

Ne véld ; — párolgó sebére írt cseppegtet Istene.