Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Vezérhangok sorsosainkhoz
Isién’ kövei,'e áll ő a’ hívek melleit, miszerint őket az elkészülés’ e’ korszakában a’ túlvilági örökéletre nevelje. Mint Isten’ követje, kiszolgáltatója az isteni kegyadomá- nyoknak erősíti az igazakat, kibékélteti a’ törödelmes bűnösöket, életet átl a’ lelkiholtnak, az örök élet’ táplányát Krisztust magát adja az illyetén táplány után éhezőknek. — Viszontag mint a’ keresztény község’ kiildvénye áll ő Isten’trónja előtt, leteszi itt ,,a’collectákat“ mikép az egyházinyelv igen helyesen nevezi a’ hivek’közimádságait. Mint a’ nép’ kiildvénye eseng a’ bűnök’ bocsánatáért ’s orvoslatáért, hálát rebeg az elvettekért, hódol az örök atyának, és az anyaszentegyház’ urának. Mint a’ nép’ kiildvénye ennek földi nyomorait is az Ur elébe terjeszti enyhet ’s vigaszt könyörögve föláldozza földi szenvedéseit, miszerint azokat az örök kegyesség jövendőbeli dicsőségre változtassa. Végre mint a’ nép’ küldvénye folyamodik a’ dicsöült szentekhez, miszerint megnyerhesse közbenjárásukat Istennél a’ szentesítés’ nagy munkájára. így áll a’ pap, mint szövetség’ sava az ég és föld között. Sorsosaink, vajha soha sem feledkeznénk meg ezen föladatról, ’s e’ lény-kik’ nemességéről, mellyhen részesiilénk, vagy részesülni készülünk. Vajha egész életünkön át avval foglalkoznánk, hogy az eget és földet egymással összekapcsolhassuk, ’s a’ már összekapcsolt kötelékeket föntarthassuk ! Fűzzünk isteni hitet és mennyei erkölcsöt a’ ránk bízott hivek’ életébe, ’s bilincseljük viszont minden vágyaikat meg tö- rekvényeiket az örökkévalósághoz. Vajha ezen kötelesség’ tekintetében mindenek előtt minmagunkban létesülne béke tűzés viz-, az isteni és emberi között! csak ezen két elein’ egyesülése teszen sót, mi is csak így lehetünk az ég’ és földnek szövetség-sava, ha ezen két szellemi elem összefor- rad, kibékül ’s egyiil bennünk. Mint papok is tagjai ma