Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az isteni szolgálatbeli nyelv (szinte az után)
180 Tekintsük az embereket úgy, mini vannak ! az elöolvasók (előimádkozók) mindenütt nyugpontot akarnak, részint hogy a’ figyelemre új erőt gyűjtsenek, részint hogy a’ fölolvasott fölött elmélkedjenek. így van ez az isteni szolgálaton is. Képzeljetek magatoknak például az oltárnál egy ügyes szavaiét, ki jól hangzó szavával minden fogékony hallgatót elragadtatólag megindít: ez és a’ nép is elfáradt, ha a’ sz.mise’ elejétől egész végig szakadatlanul fünszúval olvas, vagy imádkozik. Annál kevéshhé lehet föltenni ezen esetben a’ közönségről, hogy az olly előimádkozót, vagy olvasót, ki csak középszerű szavalati tehetséggel bir, (a’ középszerű szavalok pedig valamint minden statusnál, úgy a’papi statusnál is nagyobb számmal találkozhatnak) feszült figyelemmel kisérendi. Ezen fölül vannak szent pillanatok, mellyekben magány-beszélyt akarunk az Istennel tartani. Alkalmatlan minden tanú, ki ebben háborgat. Illy pillanatokban azt kívánni a’ lelkipásztortól, hogy csak a’ közönség’ nevében beszéljen, vagy azt követelni a’ hallgatótól, hogy elmélkedését egy rámára üsse az egyház’ szolgáéval, zsarnokság, melly ellen a’benső érzelem föllázad. A’ki használni akar, illy pillanatokban mindenkinek szabadságot ád, hogy szivét csöndescégben önthesse ki Istene előtt: legfölebb érthető jelképeket állít az érzékek’ elébe, mellyek a’ plianta- siának szabad futást engednek, vagy barátságos intéseket ád, melly érzelmek a’ legjobbak. lia tehát nem kívánhatni a’ közönségtől, hogy az isteni szolgálaton a’papot mindenben mintegy utánozza, ha létezhetnek az isteni szolgálatban imádságok, vagy olvasások, mellyeket csak csöndességben végez az egyház' szolgája: akkor világos, hogy a’ latinnyelv ismerete mellett, mellyel minden egyházi szolga bir, minden ok megszűnik, miszerint a’ csöndességben mondott imádságot vagy olvasmányt anyanyelven kellene előadnia; sőt az inkább óhajtja, hogy tovább is élhessen az anyaszentegyház’ nyelvével, mint azon látható kötelékkel, melly, mint az anya gyermekeit, millió keresztényt kapcsol egybe minden nemzetből, ’s a’ világ’ minden részéből. Harmadszor az isteni szolgálaton gyakran csak olly cselek-
