Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Fölvilágosítások a' búcsukat illetőleg (Wiseman után)
122 rendelkezik: „nem lévén szabad visszatérnem, azt tartom, nem kellene atyánkfiáitól megtagadni a’segedelmet, miszerint ha azok, kik a’ vértanúktól írásbeli ajálványt kaptak, és ez által Isten előtt irgalmasságot nyerhetnek, veszedelmes nyavalyába esnek, meggyónván az egyház’ papjának vétkeiket, föloldathassanak, és Isten szine előtt azon békével jelenhessenek meg, mellyet a’ vértanúk számokra kértenek.“ *) Ezekből nyilvános, hogy a’ régi egyházban Krisztus urunk’ vértanúinak közbejárásuk’ tekintetéből a’ bánodalmi szigorban engedvény adatott, mert azt hitték, inikép’ a’vértanúk magokra vállalják a’ büntetést, mellyet a’ bánodalom-rendelniényeknél fogva a' biinhötlőknek kelle . szenvedni. Kétségkívül történtek itt is visszaélések, szent Cyprian gyakorta panaszkodik azokról; az idéztem munkái nyilván oda törekszenek, mikép'vége szakasztassék ezen bajoknak, s a’ szokás’ gyakorlata korlátoztassék, de magát az elvet egy pillanatra sem vonja kétségbe. Szóval búcsúnk a régi egyház’ tanításával megegye- zöleg következő alapokon fenekük: 1.) A’ megbocsátott bűnökért Istennek az auyaszentegyház' föliigyelése és tekintélye alatt elégtételt szükség tenni. 2.) Az auyaszentegyház mindenkor fölhatalmazvának tartotta magát engedvény vagy fölcserélés állal könnyíteni a’ kiszabott bánodalmon, és mindig megvala győződve, hogy illyetén engedvény Isten előtt is érvényes, ki azt megerősíti, ’s elfogadja. 3.) A’ szentek’ szenvedései Krisztus urunk’ érdemeivel egyesülve, és ezeknek tekintetéből hasznosoknak tartatnak az enged- vény-adásra. Illy enyhítés, okosan s igazságosan adva elősegíti a' keresztényeknek lelki javát és üdvösségét. És mind e’ mellett keresztényektől támadtatik meg anyaszentegyházunk tanítása a’ búcsúról, — mindegyre hozatnak föl vádalmak, mellyektől lelkünk visszaborzad. Gyakorta loblianlatott szemünkre, hogy a’cselekedetek, mellyek búcsunyerésre rendeltettek, sokszor vallástalanok, és roszak voltak, sokszor egyedül oda irányoz’) Epist. XY11I, p. 40.
