Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
311 A’ régi bölcsek közönségesen - azon homály felől melly értelmi szemeinket nyomja, úgyszinte azon szerfölött való hajlandóságról a’ vétekre, melly bennünk fölaláltatik, ’s az erkölcsinél sokkal hatalmasabb, gyakran és pedig igen siralmasan panaszkodtak. A’ babonás vélemények, mellyek az az egész emberi nemen keresztül áradtak, ama megfoghatatlan, az ész, méltóságát annyira sújtó értelmi vakság, melly az egész világot elborította, azon a’ jó szívet tetemestől megrendítő iszonyú erkölcsi feslettség, melly a’ koldus, gunyhojában úgy valamint a’ király* palotájában uralkodott — hangosan kiáltották ; hogy az emberek nincsenek úgy, a* mint lenniek kellene. —• Miért kaptuk az Istentől az értelmet, ha általa nem meríthetünk egyebet az egymástffílváltó kétségek’végnélküli folyamatjánál ? — Miért erkölcsi érzést, ha annak hangját a’ sokkal hatalmasabb ’s elevenebb indulatok elfojthatják? — Miért boldogság vágyat, ha azt kielégíteni nincsen hatalmunkba? Kérdések, mellyek ugyan annyi ellenkezéseket foglalnak magokban, ’s mellyek nappali világosságban mutatják, hogv az ember valami tökéletlen valóság, ’s egy magában megfejthetetlen aenigma. XXX. XXXI. A’ régiek, mivel meg nem foghaták, hogy az Isten tökéletlen valóságot teremthetett volna, a’ föllebbi kérdések megfejtésére különféle módokat vettek elő. Némel- lyek a’ mindenek* két t. i. jő s rossz eredeti okához folyamodtak, ’s egyiktől minden jót, a’másiktól pedig minden roszat származtattak, némellyek az anyagot károm- lották, mint minden roszak’ kútfejét; mások két lelket tulajdonítottak az embernek, ezeket egyik testből a’ másikba általmenni költötték, vagy pedig előbbeni éltök’ vét-
