Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
312 keiért a’ testbe mint valami tómlöczbe zárattatni állították- Az újabb időbeli Philosophusok átlátva mind ezek’ hijába — valóságát, máshonnan máskép akarják megfejteni a’ csomót. — Némellyek az ember korlátozott természetéből, mások a’ hiányos nevelésből ’s a’vétekre való példaadásból vélik eléggémegmagyarázhatóknak a’ föl» lebbi kérdéseket. — Az elsőkre nézve röviden megjegyezzük , hogy ámbár az emberi természet korlátozásából önként értetődik , hogy az ember nem a’ legtökéle- letesebb valóság, ’s hogy föltéve akaratja szabadságát, vétket is elkövethet,—de innen még nem következik, hogy az ember épen azért, mivel korlátozott természetű lény, alkalmatlan légyen egyszersmind utolsó czélja’ önnön erejénél fogva leendő elérhetésére. — Tudjuk, hogy minden világi lénynek kell bizonyos czéljának lenni, mellyért teremtetett, különben az Isten oktalanul cselekedett volna valamit. ’S ha minden lénynek kell valami czéljának lenni; minden korlátozottsága mellett is meg kell benne lenni azon erőknek, ’s ezek köztt azon aránynak, és ös> szehangzásnak, melly annak elérése kívántatik., különben az Isten czélt tűzött volna ki valamelly lénynek, mellyet az erők és tehetségek ’s az ezek köztt e’ czélra megkiván- tató összehangzás’ hiánya miatt elérni képtelen legyen, — következésképen tökéletlen lényt alkotott völna ’s ki mondhatja ezt az Istenről?—-Azt pedig hogy korlátozott lényt teremtett, nemcsak szabod, de kell is mondani, mivel másfélét nem is teremthetett. — Mi az embert illeti, megvannak ugyan benne utolsó czélja’ elérésére megkívántató erők, és tehetségek—de hijjával a’ szükséges össze hangzásnak. — Két ellenkező vágyat hord ő kehiében. Mindkettőnek czélja boldogság,'Mind kettő azt kívánja elérni, de két ellenkező utón indulnak-ki annak keresésére. Egyiknek ^zükségkép cslfának kell lennie, ’s fájdalom ! az emberre több ingerrel bir eme csalfa út amaz igaznál; mivel hatalmasabb, elevenebb benne azon vágy, mellynek eme csalfa út kedvesés hízelgő! a’ két vágyak . 3
