Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
230 a’ gyönge Izsák. Sajnosán esek Ábráhámnak e' parancsoló igéket hallani egy ollyannak szájából, kit már a’ paradicsomban kapott büntetés is a’ férj uralkodása alá csapolt ’s kinek férje iránt egyéb igaza (jus) nincs, mint hódolás, és engedelmesség! Vérzék az öregnek érzékeny szíve egy olly dolgot követni - el, mellyet, hogy végre hajthatna, elkelle előbb fojtani belsejében .az atyai gyengéded indulatot, mert nem az ő magvából származék-e Izmáéi, kit a’ maradékról vékony reménységgel lévő Ábrahám nevcze így, mivel benne gondolá könyörgését meghallgattatva, reménységét beteljesedve lenni. Aszszony akaratjának engedni kínszeríté a’ férjét a* mennyei intés: „ne legyen terhedre — így szóla — megtenni, mit Szára akar, mert Izsákban támasztok néked maradékot; de Izmáéit is nagy nemzetté teszem, mert az is a’ te magvad.“ Hallá ’s nem tétováza sokáig végre hajtani a’ dolgot, mert láttá, hogy a’ mérges aszszony’ szava egyez a’ Föl- séges’ akaratjával. Reggelre kelvén a’ dolog fölkészítő Hágárt egy, két napi élelemre szükséges dolgokkal ’s a’ gyermekkel egy üt útnak ereszté a’ szerencsére bízván sorsukat. A’ számkivetett anya Beerzabé, pusztáján téboly- gott Izmaëllel a’ sihederrel együtt. Tűrhető vala a’ számüzöttek’ állapotja, míg a’ tápláló szerekben meg nem fogyatkozának. De majd kiürül vén a’ vizes tömlő, a’ szóm-«! júság miatt epedve kerestek az ismeretlen vidékben enyhítő forrást. Iíasztalanúl bolyongott sokáig a’ szánako- dásra méltó anya serdülő fiával együtt, kit az italnak ellene álhatatlan kívánsága annyira megfosztott erejétől, hogy folytatni útját nem bírván, lerogynék. A' kesergő anya, ki szomjúságot tovább tűrni erős volt, egy hűves terebintfa alá segíté lépdelni az elíogyatkozott erejű fiatalt, hogy ott.könnyebben, de tovább is elbírhatná az epesztő szükséget, mint a’ nap’ égető melegén. Itt ha- gyá szülöttjét az élet’, és halál’ kínjai közt vonaglót, hogy keserves gyötrelmeinek, mellyek az ö megindúlt belsejét is hasogatták, szemtanúja ne legyen, — ő pedig
