Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
22i ben a’ véges erő, részenkint ismerteté-meg vele méltóságát. Melly szépen megegyez itt a’ történet az emberi elme’ haladásával! Istennek minden tökéletességei közűi legelsőkben is annak mindenhatóságát dicsőité az emberi elme minden nemzeteknél, a’ minthogy Istennek legelső munkája a’ teremtés, ezt a’ tökéletességet teszi világos fényre. Hallván a’ fölségesnek szavait Ábrám, mélyen borúit arczra, imádva a’ mindenhatót. 7. A’ körűlmetszés rendeltetik, - Ígéret adatik a’ születendő gyermekről. A’ hajdankor üres neveket nem szokott ruházni az emberekre, —akkor a’ nevek nagy jelentésnek valának, és értelemmel teljesek, mellyek az azokat viselőknek testi, vagy erkölcsi tulajdonaikat fejezék-ki, innét a’ neveket többnyire az emberek’ életének jelesebb történeteiből kölcsönözték. Változtak azért ezek idő szerint, - és itt kell okát keresni annak, hogy a’ régiség’ több embereinek két, vagy több neveik is fordulnak elő- Szokás volt az előbbi nevet újabbal fölcserélni akkor is, midőn valaki másnak szolgálatjába ajánlotta magát, vagy midőn új kötelesség , vagy tiszt bízaték valakire. így történt Ábrámmál is a’ szövetség’ fejével. Mondá Isten: „Ezután nem leszen neved Ábrám Fő atya, hanem Ábrahám, mert sok nemzet atyjává rendeltelek téged. Nagy nemzetté sokasí- tom maradékodat, hatalmas fejedelmek támadnak közülök. Kánaán földje tied, és jnaradékidé örökre, de szükség, hogy te is, maradékod is, megtartsák a’ szövetséget.“ A’ név elcserélve ugyan biztosítá Ábrahámot a’ rajta teljesülendő Ígéretről; de szükség vala mind őt’ mind maradékát szorosabban is a’ szövetség’ megtartásához csatolni, ’s egy ollyan jelet rendelni a’szövetség’ zálogául, melly még a’ legkésőbb maradékban is emlékűi szolgálna arra,
