Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az igéret' nagy apja

m

§. 6. Izmáéit nemzi Hagartók

Tíz esztendeig lakta mára’ jövevény háznép Kánaán földjét, a’ hetven öt esztendős Szárainak még sem szú- leték gyermeke. Öt sokkal inkább, mintsem az isteni Ígéretekben bizakodó férjét, nyugtalanító az örökös fölötti aggódás; — meggyőzvén azért a’ magtalanság’ szé- gyenlete az aszszonyi nemen uralkodó gyengeséget, annyi patvarkodás’ magvát, a’ szerelemféltést, rávevé a’ nálánál tíz évvel idősb Ábrámot, hogy szolgálójától nemzené a’ leendő örököst. De melly erőtlen az emberi munka annak kipótolásában, a’ mit Isten megtagad, a’ természet’ alkotója, és melly sikerellen minden iparkodás az Isten' ezéljai ellen, megmutató a’ következés. Agár, a’férjhez csatolt szolgáló szemügyre kap, megveti a’ magtalan Szárait, és függetlenséget akar kivívni magának, elannyi- ra, hogy a’ parancsolói tekintetét megsértettnek érző Száraitól elűzettetnek. Visszatéve ugyan ő az angyal’parancsolatjára előbbi urához, kinek osztán Izmáéit szülte: de nem ennek kellett Isten’ rendelése szerint örökösnek lenni. Hogy azért sokáig függőbe ne legyen Ábrám, a’ fényes Ígéretnek teljesedéséről, de kivált a’ bizodalmatlan Szára tapasztalhassa, hogy Isten előtt nints lehetetlenség, sőt inkább hatalmas még kövekből is támasztani fijakat Ábrámnak, hatalmas megtenni, hogy a’ kiapadt kútfő élő forrássá változzék, a’ kiszáradt törzsök kisarjadzék, a’ meddő méh gyümölcsözzön : nem késék Isten sokáig valósítani többször tett ’s megerősített fogadását.

Izmáéi’ születése után még tizenhárom esztendei várakozás gyakorolta a’ hívők’ apjának békessége tűrését az isteni Ígérethez való ragaszkodásban. Esztendőt, ha kivesz, már egy egész század feküdt Ábrám vállain. Jelen volt az idő, mellyben a’régen tett biztatások’ sikerét, a’ hitnek jutalmát vele szemléltetni akarta az isteni bölcse- ség. Negyedszer jelenék meg hát neki, szövetségét vele