Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
221 azt is tudni, valljon egyez-e Isten’ akaratjával a’ szándék, mellyet kivinni készül. — Ebből a’ kútfőből eredtek a’ jövendölések’ (annyira különböző) nemei, méllyékből az Istennek tetszését, vagy haragját igyekeztek észre venni, így lettek, az egyenlő irányban repülő vagy összeütköző fölhők, •— a’ vidám, vagy szomorú hangon éneklő szárnyások, — jóslatra leölt barmoknak ép, vagy hibás bel- seik, a’ nagyobb, ’s kisebb lánggal égő, vagy csak emésztődő áldozat, ennek kerek oszlopokban fölfelé tolongó, vagy pedig alant rendetlen csavarúlatokban elterjedő füstje, a’ dolog’ kezdetén történt körülmények, mind meg annyi örveudetes , vagy gyászos jelei (omina) a) az isteni tetszésnek, vagy kedvetlenségnek, és remélhető, vagy hiába várt segedelemnek. Itt is azon szövetséget, mellyet Isten köte Ábrámmal, áldozattal kelle megerősíteni, még pedig isteni parancsolatból. Elrendelvén a’ leölt barmokat, várta a’ dolog’ kimenetelét. ’S még őrt áll az áldozat fölött, lenyúgszik a’ nap, a’ setétség mind inkább öregbedik körülötte, — álom nyomja-el Ábrá- mot, mellyben mind magának, mind maradékának jövendő sorsát megérti előre egy mennyei sugallatból. A’ messze jövendőségnek fölfödött titkai fölébreszték őtet, ’s ime az áldozatra láng szállá az égből, melly azt megemésztő, — közben pedig a’ szövetség’ illy értelmű szavai hallattak : „magadnak adom e’földet a’ keskeny Arnontól a’ nagy Eufrat’ folyóig.“ a) Julius Caesarról, mint különösséget jegyze'-meg Suetonius, hogy az illy jövendölési jeleket föl sem vévé. így ír ö: „Ne religione quidem ulla a quoquam incepto absterritus unquam, rei retardatus est. Cum immolanti aufugisset hostia, profectionem adversus Scipionem , et Jubam non distulit. Prolapsus etiam in egressu navis, verso ad melius omine, Teneo, te inquit Africa.“ (C. Suet. Tranquill. in. Jul. Caes. c. 59) /"
