Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az igéret' nagy apja

210

imádni; ’s im’, midőn forró kebelből bocsátja fohászait a' magosságra : világos fölhő lebeg feléje , mellynek fénye a’ szerint öregbült, mint a’ környékre ereszkedő setétség kezde sűrűbbödni. Tisztelettel rejté-el arezát Ábrám a pompás jelenésre, mellyböl illy szózat hangzók feléje : „ivadékodnak adom ezt a’ tartományt, mellybe jutottál’“ így tévé bizonyossá Isten őtet a’ felöl, hogy a’ neki , és maradékának szánt tartományt föltaláld. Ama szók’ elhangzása után elenyészik a’ dicső tünemény is, az ég tiszta boltozatja felé emelkedve,— Ábrám is megtérte a’ sátorhoz, mert már éjszaka borítá a’ csendes tájat, de a’ történetnek örökösítésére oltárt épté ott Istennek, ki neki azon a’ helyen megjelent, ’s imádta naponkint ál- dozatjával a’ menny’ és föld’ alkotóját.

§. 2. Egyiptomba megyen,-elvál Lottói.

Hogy a’ föld’ területét kiismerje, ’s foglalásának jeleit több helyeken hagyhassa, elhagyván előbbi lakását lefelé indula, ’s több több mozdulatai után a’ föld’ déli sarkához jutott. Tavasz közepétől kezdve ősz’ közepéig Kánáan’ földjét eső nem áztatja, csak gazdag harmat tartja életben az erősb növényeket. Annál kivánatossabbak az őszi, és tavaszi esőzések, mellyek, ha szűkebben öntözék a földet, vagy épen elmaradtak: nem ok nélkül félnek a lakosok a’ következő éhségtől. Illy mostoha lehetett az időjárás, midőn Ábrám a’ déli részeken járdáit, a’ kiütött éhség kényszerítő őtet a’ termékeny Egyiptomba költözni, mellyet már a’ régiek, a’ gabona’ bősége miatt, mellyet a’ kétszeri aratás önt, a’ világ’ köz magtárának (publicum orbis horreum) nevezlek. Nyúgoti oldalán ugyan homok sivatag terül-el, keleti részét pedig sziklás hegyek kerítik,— honnan a’ temérdek kő ásaték, mellyet az itt készült csoda müvek megemésztettek — de közepét Nilus’ áradásai teszik gyümölcsözővé, melly nélkül Egyiptom szintolly pusztaság lenne, mint Lybia lio-