Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
209 Néma csendesség vira3ztott, minta’ sírgödrök fölött, a’ határtalan pusztában, csak a’ magánosságotbúvó madarak’ sivogá- sa,’s a’távolból hallatszott Dsakalok’ kiabálása hangoztatta néha a’ levegőt az éjjelli hallgatásban. Elragadtatásában mint egy prófétai lélekkel látja előre a’ majd ezen az üres térségen építendő várost (Palmyrát), melly Kánaánt napkelet’ tartományaival összekösse, ’s a’ mellyet csakugyan maradékainak virágzó idejében Salamon vagy épíLett, vagy megnevelt, és erősítelt (3. Kir. IX. 18. — 2. Krón. VIII. 4.). Előtte állnak a’ boldogabb jövendők, mellyekben a most egymástól idegen tartományokat a’ lábra kapó kereskedés majd szorosabban köti-össze, e’ zordon tájakat virágzókká teszi, a’ halotti csendességet a’ megsokasult lakosok’ eleven zsibongása váltja-fól. Örvendett az emberiségnek, mellynek leendő szerencsésb helyezetét sej— díté előlátásaiban. Hasonló elméletek között megrövidült az éj’ ’s az ébredő természet fölkölté az új hont kereső csoportot, folytatni útjokat. Napok jöttek, napok múllak, Ábrám is eljuta az ígéret’ földjére. Kánaánnak szinte közepében, Szikem’ környékén telepíté meg népét, és barmait. Szikem’ határát terebintek, ezek a’ több századokat keresztül élő terebélyes fák, tevék kellemetessé. Ezen fák, mellyeknek tömött gallyaik az égető nap’ legerősebb sugárait is fól- tartóztatják, ’s a’ nyár’ rekkenő hevében is híves árnyékkal kínálkoznak, alkalmatos szállást látszottak nyújtani a’ jövevénynek. Ezek alatt üté-föl hát sátorait, mely- lyek a’ vándorló élet’ nemében házak’ gyanánt, szolgálnak még ma is, és szolgáltának akkor. A’ kedves táj könnyen elfelejtető Kánáan’ új lakosaival Kaldéa’ szerencsés tartományait; de nem felejté Ábrám tartozott háláját lefizetni a’ Felségesnek, kinek intéséből az apai földet új honnal cserélé-föl. Már az alkonyaira siető nap a’ nyugoti bérezek’ ormairól csak gyenge súgárokat vete a’ térségre, mikor Ábrám kiindula egy magános halmon Istent, az utazásra nyújtott segedelemért, mélyen leborúlva 14
