Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
208 kuli a’ messze kilátás. Éjszakról Arm énia ’ bérezel, csak mintegy kék fölhő úgy látszottak távolról, —- délre a’ végeden Arábiái puszta nyelte-el a’ látást, és szem nem vala képes megkülönböztetni határit. Egy illy tartományban utazván az itj hont kereső család, mi volt a’ mágnestő, melly a’ járatlanban menését igazgatá , mi a’biztató erő , melly csüggedni nem hagyá ? Egyedül a’ hit, mellynek Sz. Pál Aposlol is tulajdonítja e’ csodálatos utat. (Zsid. XL 8). A’ hit, és az ebből származó bizodalom nagy dolgokat képes előállítani. De csak az igaz Istenbe vetett hit. Jóltévőleg munkál ez mint értelmünkre, úgy szívünkre, amarra világosságot derítve, emezt reménynyel ápolva, követve a’ napot, melly nem csak világot lövel szét, de meleget is áraszt „Hol a’ hit illy gyümölcsöket nem terem, fogyatkozások vannak ott a’ hivőben, mellyek miatt hite kétséggé válik, mellynek rendes szülöttje a’ habozó hánykodás, mint a’ félszegesen eső, yagy föllegbe borúit naptól meleget nem várhatunk, de világosságot is csekélyei. — Mit tehetnénk-föl egyebet illy reménytelen helyezetben arról, ki olly boldogító hitre , mint Ábrám , nem támaszkodhatik , — mit tehetnénk-föl, mondom, egyebet, mint kétségbeesésta’ szerencsétlenül kezdett munka’ félbeszakasztoját, — az isteni akaratnak olly könnyelmű megvetését, mintha csak a’ nyughatatlan elmének beteg képzelődése lett volna , a’ mit isteni jelenetnek vélt. Nem illyen zavarban szemléljük Abrámot. Teljesen meg vala győződve mind isteni hivattatatasáról, mind a’ szükséges segedelemről ; mint a’ hit honjából kiindulásra birá őtet, úgy a’ bizodalom lelket önte beléje az Ígéret’ földjébe jutásra. A’ helyett, hogy kétségbe hozná az isteni végzés’ teljesülését: más gondolatokkal foglalatoskodtatja lelkét a’ rengeteg pusztaság, mellyben a’ nyúgovó naj3 letartóztatá. Az alkony’ tört melege, a’ forró napot fölváltó hüves éj, fáradt marháit, és nyáját nyugalomra fektelé: csak Ábrám a’ vándorló nép’ feje vau még ébren a’ rendelt őrökön kívül.
