Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az igéret' nagy apja

207

barmai nyugodnának. Szükségesssé tévé ezt főkép a’ ve- lc-költözködő apa, kinek az litazás csak sietteteté meg- oszlattatasát. Mint honmegmondá az elaggott vándor, úgy lön, — nem egyébért hagyd el Kaldéát, minthogy idegen földön keressen magának temetőhelyet. Kétszáz öt esztendőt tölte-el, őseinek hosszú életéhez képest kevés, de utódjainak igen megrövidült éltökhöz mérve elég hosszú időt, és megszűnt élni. Szeretett apjának temetését a’ háládatos fiú az idegen, tartományban is illendően igyck- szék végezni. A’ vidék szebb részén választa halottjának nyúgovó helyet., A’ város’ nyugoti oldalán koros nyárfák árnyékoztak egy keskeny, de kellemetesvölgyet, fekvése ollyan volt, hogy csak a’ nyugotra lejtő nap’ rézsxí- tasan jövő sugarai érhették az éjszaki oldalt. Kedves helyük a’ pásztoroknak, kik eltikkadva nyájaik után szédelgésben, itt szoktak hüvest keresni forró délben- Mert mikor a’ túlsó oldalt rekkenő hév égeti: ebben a’ völgyben mérsékelt hideg szellő susog a’ rezgő ' nyár-levelek között. Itt a’ hegy’ oldalán vágatott sírboltba helyhezé a’ vándorló család, a’ háznép’ tisztelt apjának porlandó maradványt, és gyászolá őt, nem törvény’ parancsolatjának hódolva, mellyet még írva nem birtanak, hanem egyedül a’ kesergő szív’ önkényes érzelmére hallgatva.

De nem ebben a’ tartományban akará Isten kedvelt- jct megtelepítni. Búcsút véve azért Ábrám a’ rája nézve szomorú tájtól, mellyben nemzője sírját leié, folytatá útját az ígéret’ ismeretlen földje felé, Lóttal együtt, mert Nákor őtet tovább kisérni nem akará. Átkelvén Eufra- tes’ partjain éjszak-nyugotnak vévé útját, ama nagy sivatagon keresztül. melly Palesztinát, és Babyloniát több mértföldekkel távolítja egymástól. Hetek múltak már, hogy a’ nagy folyam’ habjait által szegé a’ költözködő sereg, még is csák pusztaságban szemléié magát. Széles itt a’ láthatár, — az elterült rónán nem gátolja semmi tárgy a’ nézlelő szemeket. Emberi lakosok’ nyomait híjába keresnéd, —előre ’s hátra kietlen, és remény nél-