Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Előszó

Ill

jon-át az őt környező gátokon és korlátokon, ’s valljon mire fognak szolgálni minden erőködései fáradságai, ’s fellengző föllobbanásai? a’ sas fölemelkedik a’ földszinéről, merészen neki megy a’ levegő roppant birodalmainak, könnyen hasítja egy ideig a’ lengeteg elemeket, indulatja gyorsan ragadja a’ fölséges nap felé, melly méltóságosan ömleszti reá kedvelt sugárait, — azt elérni neki legforróbb kívánsága; de minekelőtte csak látszólag is közeledett volna a’ tündöklő csillagzathoz, elfogyott ereje, nincs pont, mellyen a’ bágyadt teremtmény meg állapodhassák, eltikkadva tehát a’ fáradságtól, hosz- szú zuhanás után egy magas havasra leesik, melly- nek szikláin széjjel-zúzva életével íizette-meg a’ merész vállalatot. S nem látjuk-e ezen eleven képben a’ kevély korlátokat ismerni nem akaró elme borzasztó de még is igaz ’s valóságos sorsát? Természetünkben van a’ tudomány és igazság’ vágya, az ember tudni, mindent tudni akar, de ha e’ vágyat egész maga kiterjedésében kielégíteni akarja, nem tekintvén ennek teljes lehetetlenségét, valljon mi történik ? — az, hogy midőn az elvont metaphisicus nyomozásokba mértéktelenül ereszkedik , a’ mindenség’ titkait keresztül vágni, a’ természet’ fátyolát fölemelni, a’ legsetétebb mélységekbe behatolni ’s az egeket mintegy a’ földre le ragadni kívánja — lépésről lépésre végtére észrevehetlenül azon magasságra jut, mellyen a gondolat szédül, a’ lélek inga- doz ’s az elme zavarodottan elfogódik, magát a’ mindenség’ közepén, az ég és föld között azon ponton szemlélvén, mellyről többé sem az eget, sem a