Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Előszó

IV

földet kurta látásával nem érheti el ! így szüli a’ korlátlanság a’ Scepticismust, melly nem mutat egyebet a’kétségek’ szünetnélküli folyamatjánál, háborítja a’ csendes életet, kínozza a’ lelket, ’s fő—oka az e’ világgal való meg elégedetlenségnek és Tndifferen- tismusnak, ezen az emberi hibák’ legutálatosbiká- nak, mellynél nagyobb mértékben egy se sérti. az ész’ méltóságát, ’s melly az embert azon legdrágább kincsétől is meg fosztja, melly egyedül teheti a’ halált kedvessé, sőt kívánatossá — mert a’ ki az igazság és erény iránt egykedvű, mit keres az a’ jövő életben, nem inkább szeretné-e, hogy testével együtt

egészen el enyésszen?

..........Borzadással tekintünk

ezen szörnyű tévedésekre, ’s ennél fogva a’ mi gondolkodási fő elvünk volt és marad mindenkor: haladni, tanulni, elmélkedni, emelkedni, de mindég a’ mérséklet’ korlátjai közt s azon a’ legbiztosabb utón, melly középnek neveztetik. Úgy véljük, legjobban ’s legsükeresben fogunk a’ religió ’s haza’ javára munkálkodhatni, ha a’ mértékletlenség’ szomorú példáin okúivá közepeit megyünk a’ sírók és nevetők, a’ jajgotók és kurjongatók ’s más veszedelmes szirtek között, férfias lélekkel és elhatározottsággal haladva a’ pályán, mellyet a’sors mutatott számunkra , a’ nélkül, hogy tövisseitől elréműlve futnánk, vagy rózsái által leszegezni engednők magunkat

Virtus est medium vitiorum et utrinque reductum *).

Mi tehát hálával ’s köszönettel fogadunk el mindent századunk’ szellemétől, mi abban , mint szép , nagy

*) Horatius Episf. fi. 1. Ep. 18. v. 9.