Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Előszó

ír

ség ’s a’ végső megfontolás’ tisztitó vesszejének hiánya némelly darabjainkon hátra hagyhattak.

Murikalkodásinkban valamint az előbbi években, úgy ez idén is mindig a’ közép vagy is mérséklet útoni előre haladás szolgált vezérleti fő elvül ; úgy azonban, hogy ezen előre haladás, soha ne az úgy nevezett hit vagy erkölcsi czikkelyeket — mellye- ket mi a’ kér. katholika anyaszentegyházban öröktől fogva való, ’s örökké fenmaradandó igazságoknak vallunk, hanem mindenkor csak magát az ezek’ pontos megismerése ’s azok körüli rendíthetlen meggyőződés, ügyében fáradozó subjectumot illesse. — E’ szerint mi távol a’ fellengősdiek’, kiknek fejeik tömvék a’ létre hozni szándéklott csodálatos fellegvárakkal, — és általános tespedők’ kik, ha rothadnak is, helyeikről kimozdulni még is vonakodnak, — távol az ó vagy új világot kizárólag egyedül magasztalok és ócsárlók,. a’ mindenről kétkedők ’s mindent látni tudni ’s fölfogni óhajtók, az észt megvetők v.agy istenesítők, a’ vakbuzgók, és egykedvűek, az embert egészen szellemesítők vagy egészen anya- gosítók ’s más számtalan végső úton járó elviiek’ táborától, inkább azoknak túlzásaikat mind addig közelítetjük egymáshoz — mind a’ két részről t. i. egyszerre, egyenlőleg levonva valamit — még azok egy középpontban egymással kezet fogva, öszvehang- zólag egybe olvadnak. ’S ezen a’ két ellenkezők’, végsők, túlzók összehangzó , megeggyező egybeolvadásának olly felette fontos középpontja, — azon pont, mellyen nyugszik ’s jár az igazság és erény. Hagyja-el egyszer az ész ezen közép utat, tör-