Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Előszó

VI

milly keveset nyomjanak az igazság’ mérlegében, szándékunk bizonyára a’ legtisztább , keblünk ama’ két tárgyért melegen érez, szívünk hevesen dobog. ,,A’ mi intésünk nem szól a’ tévelygésről, sem a’ tisztátalanságról, nem ered álnokságból, hanem a’ mint tetszettünk az Istennek, hogy ránk bízatnék az Evangeliom , úgy szólunk nem mint embereknek kedveskedvén, hanem az Istennek ki a’ mi szíveinket megpróbálja — senki ifjúságunkat meg nevesse;“ mi csak Pállal a’ magot hinteni, Apollóval azt öntözni szándékozunk , egyedül Isten az , ki az elhintett magra áldást engedhet.

Jelen kötetben is, részint a’ régiség iránti tiszteletből, részint pedig, ’s főleg áthatva azon nagy buzgóságtól, a’ Religióért végsőt merő férfias állhatatosságtól , melly a’ sz. Atyákban annyira ki- tündöklik, — ’s szemügyre vévén, hogy gyönge ’s csak próba gyanánt szolgáló elmeszüleményeink, valamint a’ sz. Atyák’, úgy más tudós ’s vallásos férfiak’ munkáival hasonlatba sem jöhetnek: ezeknek iratait szorgalmunk fűzte értekezéseink’ koszorúja’ elébe helyeztük. Lehetetlen volt hogy sz. Ignácz ki nyereségnek tartá Krisztusért meghalni, kinek iratai Religiónk’ legfönségesb titkait megerősítik — és sz. Leó Pápa, kinek egyházi beszédei jelenkorunkban is, akár a’ nyelvet, akár pedig belső értéköket tekintsük, minden egyházi szónoknak követésre méltó példányai lehetnek, figyelmünket magokra ne vonják. A’ két franczianagy írót Hazánkfiaival megismertetni kötelességünknek tartottuk ; meglévén győződve, hogy valamint az első, ki az egyház’ fölkent szolgája, ama kegyes, •s mostig is olly hathatósan ostromolt tárgyat, mellyre nézve kellő világosságot nyerni minden emberi szív óhajt, olly mély tudománynyal, olly könnyen érthetőleg fölvilágosítván legnagyobb