Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Előszó
VII figyelemre méltó; úgy a’ sok viszontagságon átment Chateaubriand is ama nemes lelkű buzgó- ságáért, mellynél fogva azon időszakban, midőn a’ a’ Religió honfitársai’ körében majd nem elfojtva, templomok, oltárok földúlva, az Egyház’ szolgái száműzve valának, világi létére olly férfias elszántsággal, olly mindent magávalragadó ékesszólással a’ lieligió’, az az igazság’ védelmére fölszólamlott. Eredeti munkáinkat illetőleg mondhatjuk, hogy a’ kor kivánatának mind a’ kidolgozásra fölvett tárgyak megválasztásában, mind azok’ elrendezésében mennyire körülményeink ’s tehetségeink en- gedék, megfelelni igyekeztünk. Ereinknek ezen zsenge próbáját örömmel tettük, óhajtván nagyobb terjedelmű ’s hatású fáradozásainknak kora gyümölcsét látni. Erőt, kedvet, bátorságot ada szándékunk’ tisztaságáról! meggyőződés, isteni Religi- ónk iránti buzgóság,’s az édes hazának, mellnyek hü fiai lenni óhajtunk, szeretete, úgy gondolkodván, hogy ha az isteni munkát Krisztussal kezdjük, azt sz. Lélek áldásával végrehajtandjuk. Illő, sőt kötelességünk volna hálánkat nyilvánítani azon nagylelkű Pártfogóink iránt, kiknek soha eléggé meg nem hálálható kegyessége munkásságra serkentett, igyekezeteinket ápolá, ’s létre is juttatá; de ismert szerénységöket megsérteni nem akarván elnémulunk. Ekkép azonban hódoló tiszseletünk koránt sem sziinend-meg hanem még magosabb fokra fog hágni, mert a’ szív’ nagyszerű érzetei, ha szabadon nem ömölhetnek, gyöngülni ritkán, hanem öregbíilni szoktak. Honunk egyik nagy nevű főpapjának, Losi Imrének, kinek nevét, mint azon intézet’, melly- nek nevendékeí vagyunk, főlalapílójáét, hálával említjük, arez és emlékképét jelen kötetben ad juk; Pázmán alapította Nagy-Szombatban lévő