Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Előszó

E 1 ő s z ó. Haladiai a’ kor’ józan szellemével minden em­ber kötelessége; a’ gondolkozás eme fogadalmá­ban megállapodni akarni annyi, mint személyét ’s tehetségeit hatásnélküliekké tenni ; mit a’ sz. Atya is ei'ősít mondván: „ki magát előre haladott­nak véli, ’s megállapodik hátramaradt, másokat utó nem érhet.“ Ha ez minden emberre alkalmazha­tó, annál inkább ránk, kik „példái lévén a’ nyáj­nak szívből,“ az Úr’ szőlőjébeni munkálódásra meghivattunk. Ez okból mi is fái'adhatlan taní­tóink’ ’s atyai főkormányzónk’ útmutatása sze­rint a’ haladás’ tanítványivá avattatván, példájuk­hoz híven ragaszkodva, lépteinket a’ kitűzött pá­lyafőnek irányozni igyekeztünk; bár gyönge erő­vel de sokat akaró, *s tiszta szándékkal; mi annál édesebben esett: mivel amaz önérzéssn kivül, hogy hivatásunk’ körét tehetségünkhöz képest fölfog­tuk , kettős tartozást reméllettiink lefizetni ; t. i. az emberi nemet annyira boldogító isteni Religi- ónk iránti tiszteletünk’,’s ragaszkodásunk’jelét ad­ni , ’s a’ minket édesdeden ápoló szeretett hazánk­nak tartozó adónkból valamit leróni óhajtván;’ s e’ két kötelességet honunk’ édes nyelvén teljesítjük. Szent és fölséges e’ kötelesség, mellynek csak egy részét is betölteni, illy gyönge erőknek nagy föl­adat; de bár milly csekély értékűek legyenek, bár

Next

/
Oldalképek
Tartalom