Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

59

kor így kiálta föl „Ó fájdalom, soha sem fogom meg- vallani, hogy bajos vagy. És ha igaz is hogy találtatnak olly elég szerencsétlen emberek, kik a’ lelkiismeret’ szavát elfojtják, ez még mit sem bizonyítaná ; ne mérjük azt, ki minden tagjainak használatával él a’ közvényes- hez, ki azoknak csak felét bírja; a’ vélek, legelső fokán, a’ lelket megkérgesíti : a’ lerontott Religióval elvesz azon eszköz, melly egyedül adhatná vissza a’ szív’ holt részei’ érzékenységét. Krisztusnak ezen bámulandó Religiója pótolékul szolgált annak, mi az emberiségnek hibázott. Vét - keztünk túlságból, a’jólétbűi, indulatosságból? jelen vala, hogy megintsen a’ szerencse’ állhatatlanságáról, ’s az indulatok’ veszedelméről. Vétkeztünk ellenben hibából, mellynek kivoltunk téve, földi javak’ szükségéből a’ lélek’ egykedvűségéből? a’ kincseket megvetni tanított akkor, mikor szíveink’jegét fölolvasztó, ’s úgy szólván, bennünk szenvedélyeket ébreszte. Főleg a’ bűnösnél sze- retete kimeríthetlen : nincsenek annyira fertőztetett emberek , kiknek bánatra időt ne engedne ; nincsenek olly undorító poklosok, kiket tiszta kezeivel ne illetne; a’ múltért csak szánakozást, a’ jövőért csak erényt kívánt. 1 ) Mindig készen a’ bűnöst meginteni, fölállító Jézus Krisztus religióját mintegy másod lelkiismeretűi a’ megátalkodott bűnösnek, leinek természeti lelkiismerete ve- szedelmeztetnék ; keresztény lelkiismeretet állított, telteti irgalommal, és szelídséggel, mellyhez a’ Mindenhatónak fia a’ kegyelem kérés’ jógát csatolta, melly az elsőnél hibázott.

Szólván a’ a étkét követő lelkiismeretről, haszontalan lenne szólani’ az erényt követő elégtételről Azon belső nyugalom, mellyet egy jótét utón tapasztalunk, többé nem az anyagnak határozása; mint a’ lelkiismeret’ szemrehányása, midőn roszat cselekszünk, nem a’ törvények’ félelme. Ha az álokoskodók közül néi) Rom. y. 20.