Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

60

mellyekkiket nem lehet eléggé megutálni, állítják, hogy az erény csak álorczás önszeretet, és hogy az irgalom csak haszon-keresés: ne kérdjük tőlük, hogy soha mit sem érzettek-e belsejökben, midőn egy szerencsétlenen segítettek, vagy rettegnek-e gyermekségükbe vissza esni, melly őket az újonnan szülött’ ártatlanságán meginditá. Az erény, és a’ könnyek, "az emberekre nézve a’ reménynek kútfői ’s a’ hitnek talpkövei, hogy hihe- tend az Istenben az, ki sem az erény’ valóságát, sem a’ könnyek’ igazságát nem hiszi, megbántani vélnők az olvasót, ha annak bizonyításával tártóztatnók, mikép mutatja a’ lélek halhatatlanságát, ’s az Isten’ léteiét azon bel- sp szózat, mellyet lelkiismeretnek nevezünk. „Van az emberben, így szól Cicero 1) egy jóra vezető,’s a’ rosz- tól távoztató hatalom, nem csak előbbeni a’ népek, ’s városok’ születésüknél, hanem olly idős, mint az Isten, lei által az ég, és föld meg-áll, és kormányoztatik ; mert az ész az isteni bölcseségnek lényeges tulajdona, és azon ész, melly az Istenben ;vagyon, szükségképen meghatárrozza azt, mi vétek és erény.

III. Fejezet.

Nincs erkölcsiség, ha nincs más világ• — Az Ember eh

síroh iránti tisztelete a’ lélek' halhatatlanságát séjclíteti.

Az erkölcsiség a’ társaságnak talpköve, de ha minden anyag bennünk, úgy valódilag nincs sem vétek, sem erény, és következőleg nincs erkölcsiség. Mindig viszonyos, és változó törvényeink nem szolgálhatnak támaszté- ltúl a’ mindig általános, és változhatlan erkölcsiségnek; szükséges tehát hogy forrása egy állhatatosb világban fakadjon, mint ez, és hogy, bizonyosb kezeskedő! legyenek, mint őnkényti ingadozó jutalmak, vagy múló fegyel. 1) Ad Artie. XII. 28. Tiad. d’ Oliv.

/