Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

\

polc az égboltozat’ magaságán az Istent legjobban nyilvánítják, nyugodtan alszik az állat, nem sejtve, hogy ösztöne’ csodái, mint az isteni bölcseségnek kis bizonyítványai által vezettetett a’ fa alá, hol nyugszik.

Tehát azon .'egyetlen teremtmény, melly kívülről keres, mellynek nincs önmagában mindene, az ember. Mondatik, hogy a’ pórnépnek ninc3 ezen titokteljes nyugtalansága: kétségkívül szerencsésb mint mi, mert elvo- natilc vágyódásaitól terhes munkája által; izzadtsága’ csepp- jeit issza, hogy megnyugtassa szerencse —szomját. De ha őt a’ hét’ hat napjaiban bajlódni látjátok, hogy a’ hetediknek nehány gyönyörjeit éldelhesse, ha a’ nyugalmat mindig remélve, ’s azt soha sem találva, halálát eléri a’ nélkül, hogysem szűnne kívánni ; foghatjátok-e mondani , hogy nem osztja-meg a’ többi emberekkel az ismeretlen jobb-lét utáni vágyódást? Hamisan állítatik, hogy, legalább reá nézve, ezen vágyódás csak a’ földi tárgyakat környezi. Adjátok a’ legszegényebb embernek a’ világ’ minden kincseit, szüntessétek-meg dolgait, elégítsétek—ki szükségeit; minekelőtte n^ány havak lefolynának, e’ fölött is remélni fog.

Továbbá igaz-e, hogy a’ pórnép nem ismeri őn nyomorú állapotjában a’ boldogság-vágyat, melly az életen túl ajánlkozik? Honnan ered azon bús komolyság, melly a’ falusi emberen látható ? Egyedül láttuk őt viskója’ ajtajában, mig családa azon aratóhoz ment esedezni , ki a’ jó magot a’ konkolytól elválasztandja ; a’ harang’ ütésire figyelt, állása gondolkodó vala ; nem háborgatták őt, sem a’ szomszéd szérűnek verebei, sem a’ rovarok’ körülötti dongása. Ezen nemes ember alkat, mint egy Isten’ szobra, egy viskó’ küszöbére állítva, ezen magas , ámbár gondoktól borongó homlok ; ezen fekete hajfodroktól árnyékozott vállalc, noha az élet’ súlyától gör- nyedettelc, emelkedni látszottak, mint ha az eget föltartanák ; ezen inkább fönséges, mint nyomorú lény mit sem gondolt, vagy csupán a’ földi valókról gondol56