Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

57

kodott? Ah! ez nem volt a’ félig nyílt ajaknak, ezen mozdulatlan testnek, ezen földre szegzett tekintetnek kinyomatja : az Isten’ emléke vegyült a’ harang’ vallásos hangjai közé.

Ha lehetlen tagadni, hogy az ember egész a’ sírig remél ; ha bizonyos, hogy a’ föld’ minden kincsei, nem töltvén-be vágyódásainkat, csak lelkünket kiásva, annak ürssségét nevelik : belőle következtetnünk kell, hogy van valami az időken túl. — ,,A’ világ* lánczai, így szól szent Ágoston : t elv ék igazi fanyarsággal, csalóka édességgel, bizonyos fájdalommal, bizonytalan gyönyörrel, nehéz munkával, háborgatott nyugalommal nyomorúsággal teljes tárgyakkal, ’s a’ boldogság’ hiú reményével.“ ÍJ Távol legyen tőlünk szomorkodni, hogy a’ boldogság’ vágya e’ világba, beteljesülte pedig a’ másikba helyeztetett, csodáljuk benne az Isten’ jóságát. Minthogy előbb vagy utóbb elkeli hagynunk ez életet, a’ Gondviselés kellemetessé tette a’ zordon túlhatárt, hogy a’ sírtóli félelmeket megkissebitse. Midőn az anya gyermekét egy sorompón akarja átugrattatni, a’ sorompó’ túlrészén kellemes tárgyat nyújt feléje, hogy az átjövet- re édesgesse.

II. Fejezet. '

A’ lélekfurdalásról és lelkiismer étről.

A’ lélekismeret a’ lélek’ halhatatlanságának xíj bizonyítványa. Minden embernek szíve közepén vagyon egy ítélő szék, hol ó'n magát ítélni kezdi, várván, hogy a’ főbíró az Ítéletet helyben hagyja. Ha a’ vétek csak érzéki életművességünk’ következménye : honnan ered azon rémülés , melly egy vétkes jólétnek napjait megzavarja ? mért olly szörnyű a’ lélekfurdalás, hogy inkább a’ szegénység’, ’s az erény’ egész szigorúsága alá hajolunk, mint

i) 30 Levelében