Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
176 latás! Korántsem erős lelket, hanem kő szivet, ’s durva érzést képzelek én abban, ki hazája’ kedvelt vidékitől — szülőinek csendes lakjától barátjainak meghitt kebelétől minden megindulás nélkül eltud válni! — XXI. ’S ime a’ sátán nemzette vétek, mellynek elköve- vetéséért háborgatja a’ gonoszt a’ lélek, ezt az édes ösz- szeköttetést kíméletlenül fölbontja, a’ legerősb természeti köteleket durva kezekkel szétvagdalja, mikor azt hazáját elhagyni kényszeríti, hová a’ száműzöttek epedve óhajtanak vissza, még a’ legboldogabb helyekről is. A’ termékeny Gosenből visszasírt Jákob az éhség’ tartományába az örökségül neki Ígért Kanahánba. Milly erős a’ honvágy, melly győzhetetlen a’ haza szeretet megmuta- tá a’ fortélyos Ulisses, kit sem Kalipszó’ szépségének ingerei, sem az ettől ígért örök ifjúság és halhatatlanság nem vehettek arra, hogy hazáját felejtve, ennnél maradna. Hét esztendőkig mulatott a’ Nimfánál, ennek bájaitól ’s a’ sziget’ kellemeitől igéztetve, bár melly hosszú és kedvetlen’ volt még a’ szédítő örömök özönében is, a’ legbarátságosab szálláson késni a’ haza sóvárgónak. Fö- lebb becsülte ennyi fényes Ígéretek’ özönöknél Ithaká- ját a’ sziklás szigetét, mellyet azért Ciceró köszálon rakott fészekhez hasonlít. — Mind más volna, ’s megengedhető lenne cselekedete, ha sorsát lcönnyitné a’ nyomorultnak. — Azt véli ugyan a’ megcsalatott szökevény, hogy e’ hátra maradt partokkal egyiit elhagyta gyötrelmeit is,— de a’ vétek szülte aggódás fölhág a’ hajóra ’s annál könnyebben üldözi a’ szaladót, minél kevésbé rejtheti-el magát az állhatatlan habok között, előle. *) — *) Horat. Od. Lib. 11.16,21, Scandit aerátas vítiusa naves Cura; nec turmas equitum relinquit Ocior cervis, et agente nimbos Ocior Euro. •
