Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

173

jelek, még a’ süvöltő szelek’ zúgása is komoly, szent gondolatokat ébreszt-föl, juttat eszünkbe, ’s lelkünk egy mennyei ihletéstől buzdulva Istent hallja szivünkhöz szólam, a’ természet’ urát, kinek nagyságát a’ szent Költő magos képekben leföstvén igy is szól : „ki a’ sűrű föl- hót teszi lovagjaivá, ’s jár a’ szelek szárnyain ki Angyalait szelekké teszi/“ a) Valamint Ádám is, a’ bűnbe esett, a’ délesti lanyha szél’ léngedezésekor hallotta a’ kertben az Úr’ szavát, b) Ne ezekbe tehát, hanem a’ borzasztó jelenésekbe helyheztessük ezt a’ nyomorultat. Rémítők a’ földrengések ’s legkártékonyabbak szoktak lenni, ezek egész várasokat nyeltek-el néha,— többnyire azokat fölforgatták, a’ legszebb épületeket, több századok’ munkáit, iszonyú kőhalommá változtatták; rettentők a’vulkánok’kiütései mellyeknagy tájékot úgy eltemettek néha, hogy helyére sem ismerhettek a’ későbbiek az ott volt várasoknals, de ezeknek a’ legirtóztatóbb csapásoknak kevés helyek vannak kitéve, ’s csak ritkán öntik-ki dühöket, az olly veszedelmes pusztítások. Nem ezekben akarom tehát, hogy képzeljük szánakozásunk’ fölvett tárgyát, hanem abban , melly rettenetes ugyan, de egyszersmind méltóságos; veszedelmes ollykor, de hasznos is; gyakori ugyan, de szint ollyan szükséges is a’ természetben, mellyet közönségessen égi háborúnak hívunk ; mikor a’ vastag fölhőkkel borított égen a’ villámok sebes nyíl módjára repülnek, a’ dörgések ropogása ’s a’ még iszonyúbb csattogások köztt hulló mennykövek reszkettetik az úgy is elrémült földet, sújtják a’ hegyeket, magos tornyokat, mellyet a’ verselő kegyes király igy ir-le „Az Úrnak hatalmas szava hasogatja Libanus’ czédrusait — Libanus’ bérezel szökdelnek miatta, mint egyszarvúnak fia•— az Úr szava megrázza a’ pusztákat, megrendíti Kádest. a) Ebben a’ terűi C. tv, 3 — 4.

b) Mózes I könyv. 3. 8.

c) XXVIII, 5, 6, 8.