Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
174 mészetnek mintegy fülfordulásában, mint a’áll a’ lélek verte gonosz? minden dördületkor halálra ijed, félvén hogy a’ bosszúálló Isten akarja vétkiért agyon sújtani mennykövével, a’ mint Juvenális leírja az illyeneket : „Hi sunt qui trepidant, et ad omnia fulgura pallent, Cum tonat exanimes, primo quoque murmure coeli, Non quasi fortuitus, nec ventorum rabie , sed Iratus cadat in terras, et judicet ignis“ b) XX. Mind ezeket okozza a’ lelkiismeret! Nem nagy-e hát. hatalma, ’s nem kegyetlen-e büntetése, melly miatt a’ legidősb örömök megkeserednek, a’ kedvetlenek rémítőbbek lesznek, az éjszakák álmatlanok, a’ legtisztább ég-boltozat kék és feketére föllegzik ? —Mikor már a’ bűnös körülte semmiben vigasztalást nem lel, mikor sehonnan öröm nem mosolyg rá, mikor mindentől elhagyatottnak érzi magát; abba a’ szédítő mélységbe dűl, abba az örvénybe sülyed, mellyet kétségbeesésnek nenevezünk, mellyben még remélleni sem tud, mellyből nincs, vagy legalább ritkán van szabadulás, ebben a’ legnyomorultabb léteiben a’ magán segítni kívánás’ végső erőlködése arra indítja ezt, hogy hagyja-el a lcinzó tájékot tetteinek tanúját, ’s új tartományt keressen, hol az ismeretlen földön új boldogság nyílik-föl számára, mintha ugyan a’ vidék volna szenvedéseinek nemzője, ápolója , elfelejtvén azonban, hogy akár hova futna is, éghajlatját, nem lelkét cserélné-föl, nein válhatna-meg hát kinjaitól is, *) Tengerre száll hogy eltávozzon a’ honi a) Sat XIII. *) Horat. Epi. L. 1. li. lő. — — — Si ratio et prudentia Curas Non locus effusi late inaris arbiter aufert. Coelum non animum mutant, qui trans mare currunt, 11: 15. In culpa est animus , qui se non effugit unquam,
