Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
172 nyit érinték ebből, hogy éjjeli homályt szétverő napfény nem vidíthat ja-föl az illyent, holott a’ koronás verselő szerint, a) A’ nap’ kelete és nap’ nyugvása megörvendeztet, a’ mit tapasztalt minden, ki látta a’ napot, mind pompásan följönni, mind áldást hagyva maga után tőlünk a’ föld’ más oldalára sietni ! Kinek nem emelkedik kebele a’ legnyájasabb érzések alatt egy tavaszi nap’ mérsékelt melegén, ’s kinek nem dagadnak erei, öröm miatt hevülve, mikor a’ fejledező virágok’ tarka seregében járván, ezeknek jó illatjoktól fűszerezett levegőt szívja, kit nem bájol a’ pirkadó hajnalt üdvözlő madarak’ kellemetes éneke, akár a’ harmatos mező fölött magosra szállangó pacsirta huzamos dalolását, akár ennek ellenkező szokású testvérét a’ bujkáló fülemilét hallgatja, mint kezdi újra még újra változásokkal panaszos verseit a’ leveles ágon egyedül kesergve! Csak durva tolmácsa lehet a’ nyelv annak az érzésnek, melly mindenkit elragad midőn a’ tél’ fagyos zárai alól fölszabadult természet, itt a’ kitörült sik mezőt zöld pázsit’ bársonyával vonja-be, amott a’ kiszáradtnak látszott fákat fehér gyolcs teríti, virágokkal}fűzvén körűi ágaikat; illy gyönyörű jelenések elvesztik kellemeiket az előtt, kinek érzései megtompultak a’ lélek’ büntetése alatt, ’s ennek szájába adhatjuk legméltábban a’ panaszt, mellyre Csokonainál a’ reménytől rászedett így fakad : Nekem már a’ rét himetlen, «’ mező kisült, A’ zengő liget kietlen, a’ nap éjre dűlt. A’ szomorú jelenések talán jobban megegyeznek ennek zavart érzésével? mert vannak, kik bagolyként a’ a’ sötétséget kedvelik. Láma’ gyászba merült, ’s komor természetű lélek örvend a’ beborúlt égnek, a’ gyenge szemek is neheztelik az erős napfényt, ’s ezt árnyéktartóval megszűrve, mérsékli az illyen szobája világát, csendesebbek úgy tapasztaljuk a’ sötét, mint holdvilágos éja) I. X V, 9. !
