Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
165 sok nagy emberek, még ollyanok is, kiknek kezükben hatalom, vallókon méltóság érdemlett helyet találtak. Ide rejtezni kénszerítették ezeket, ember-társaik’ helytelen viseleteik, méltatlan egymássali bánásaik, —a’ fejét büszkén fölemelt igazságtalanság, —’s a’ porba tiprott igazság, — a’ megbecsült — jutalmazott — ’s fölmagasztallatott gonoszság, — a’ megvetett — gyalázattal boríott •— ’s elgázolt szelídség’és jámborságnak keserves látása,— a* kaján irigység, •— szinlett barátság, — az alattomos ellenség,— alacsony hizelkedés, mellyek külömböző nevek alatt csak egy czélra, többiek’ megbuktatására törnek. Mert, fájdalom! szint’lígy emésztik az emberek — az okos állatok, egymást, mint az oktalanok, mellyek köztt az eró'sb a’ gyöngét, a’ nagyobb és ravaszabb, a’ kisebbet, és gyávát teszi prédájává, — sőt annyival veszedelmesebben, hogy az emberben a’ testi erő’ hiányát — mert az oktalanok az embert testi erővel fölöttébb megelőzik, — ki pótolják a’ lélek’ tehetségei ; — és az ész , melly az igaznak jónak kikeresésére, ’s becsülésére van alkotva, álnokság’ eszközévé lesz, ’s ezer veszedelmek készítésében robotol az ördögi indulatnak. Mikor ezeket az álnokság’ szövevényeit észre vették, a’ szeretet’ álarczája alatt lappangó undok gyülölséget meg pillantották, nem méltán tortek-e ki szájokon eme bosszús szavak: jobb vadak, mint illy’ emberek köztt lakni! ’S igy megundorodva a’ társaságtól — költöztek magányba, hol elszigetelteivé a’ gyűlölt emberi csoporttól, mintegy Rousseau Ermenon- villeben, mindegyik ember, és polgár lett, csak lelke’ tisztaságából szivárogván öröm a’ magány édenében életéreA’ történetek köztt is akadunk ennek nyomaira. Ki nem tudja, hogy az első keresztény századokban, az üldözések’ dühétől menekedni akarók a’ vadon puszták’ barlangjaiba vették magokat, — vagy a’ sziklák’ üregeibe bújtak , — vagy az erdők’ szövevényeibe vonultak, — ’s a’ mit először kénytelenségből cselekedtek, majd későbben
