Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

166

kedvük telt benne, — a’ zordon helyekkel úgy meg barátkoztak, hogy nem is óhajtanának többé tőlök megválni. A’ magánosság’ kellemei úgy megédesítették nekik a’ természet’ ezen néző helyein való mulatóst, hogy ki aludván az üldözések’ pusztító tüze, több esztendőket töltöttek e’ sanyarú, élet’ nemében, csak Istennel társalkodván, és csak Ö néki szolgálván szivük’teljességéből ’s örök dolgokról, leikök’ boldog békességében elmélkedvén, meg- igéztetvén az itt uralkodó csöndességtől, mellyet ember nem háborít, hanem csak a’ néha sebesen át-röppenő madarak’ elsuhanása zavar-föl, — megbájoltatva az erdők’ leveles tornáczaiban való lakástól ! — Úgy de mindazokat, mindezeket külső háborgatások hajtották e’ barátságtalan vidékekre,* mihelyest hát azoktól magokat el- szakasztván, e’ helyekre jutottak, rögtön föltalálták a’ nyomozott békét, amazt pedig lelke rettentései minden lépten, nyomon kisérik, ’s bár hová illantson is előlök, ott teremnek hirtelen, ’s a’ szökevényt még erősb fogság’ lánczaival büntetik. —

XVI.

Állítsunk bár össze egy ollyat, ki a’ magános helyeket azért keresi-föl, hogy ott elszigeteltetve minden megháborító tárgyaktól, lelke függetlenül, ’s szabadon mun- kálodjék, és egy ollyant, ki' ide azért bujt, hogy lelke’ szemrehányásaitól, ha lehet szabaduljon: meglátjuk, melly külömböző befolyásai vannak ugyan egy dolognak az ellenkező helyezetekben, ’s mint változik átokká az áldás a’ méltatlan kezek köztt! Annak a’ mindennapi tolongások köztt szétvonattatott elméje itt szedi magát össze, ’s lerázza az emberek’ csoportában rá ragadt szennyeket, ’s ennél fogva tisztulnak képzetei, emelkednek gondolati ; ennek mindennapi gondolatjai csak a’ véghez vitt gonosz tettek körűi kerengenék, magosabbra szállangani a’ búsitó emlékezet nem hagyja. Bernandint a’ leeső cser-