Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
156 i« szabnak büntetést a’ roszaknak, hanem ezen büntetés gyakran kimarad, néha az engedékenység annak hordozása alól fölmenti a’ bűnöst, majd a’ törvény’szigorú parancsát szelídebbre lágyítja a’ szánakodás, vagy végre a’ kimondott díjt valósággal el lehet háritni, meglakolván pedig a’ bűnös mind a’ törvény’ sérthetetlenségének eleget tett, mind előbbi ártatlanságát külsőképen visszaszerezte. Sőt hogy az emberi erőtlenségre is tekintsenek a’ törvény-székek, mert kicsoda az, ki gyarlóságból ne botlanélc, a’ pörlekedők’ ügyében inkább ’s előbb az emberszeretet’ nyájas indulatit gerjesztik-föl a’ versenygő lelkekben, mintsem egyszerre a’bírói kemény Ítélet’ szavát hallatnák velők, hogy a’bosziit és sérelmet felejtve, barátságosan kezet fogva térjenek-vissza onnét, hová előbb a’fölforrott haragtól ragadtatva mint ellenségek futottak; midőn így egyikben a’nagylelkűség, másikban a’fölindított szeretet vetett kívánatosabb végéta’ viszálkodásnak, a’mit tán a’ bírói pálcza mérgesebbé tehetett vala. így tenni kénytelenek a’ törvény-székek ; mert igy hasznosabb a’ társaságnak ! Nincs ennek helye a’ lelkiismeret előtt, nem ereszkedik ez senkivel békességről alkudozásba, hanem az elébe idézettel, bár ki legyen is az, jutalmazó vagy büntető szavát tüstént hallatja. Nem marad itt a’ gonosz büntetlen, mert a’ vétket nyomba követi az ítélet, vagy ha késnék is az ítélettel, nem menekszik meg a’ büntetéstől ; hiába hízelkedik avval, hogy a’ feledékenység homályt von majd tetteire, mert ha egyebet elfelejtünk is, de gonosz tetteinket nem egy könnyen törli-ki a’ hosszú idő is emlékezetünkből , mint szinte megtartja az edény is új korában bevett szagát; annyival is inkább, mivel szaporán növekedik az egyszer megizlett vétek is, terjed mint a’ száraz tarlóba kapott tűz ; ’s nőttön nő az idővel, mint a’ fiatal fákba vésett betűit a’ törzsökkel együtt szélesednek, vastagodnak. Leginkább pedig haladás nélkül szokta itt követni a’ vétket a’ büntetés; hogy a’ mit Horatz Augustus’ ide-