Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

157

jcről monda: Culpam poena premit comes*) sehová jobban nem illik mint ide. E’ mellett igaz, ’s a’ tetthez szabott büntetést kiált, mert ezen bírót sem lehet megvesztegetni, sem szánakozásra bírni, sem végre a büntetés’ kiállása alól bár mi fényes Ígéretek mellett is magát kivonni, sőt a’ mi több, sajnosabb, nincs szünete vége a’büntetésnek; ’s ha ollykor úgy tetszik is a’ vétkesnek, hogy megszűnt sajtolni, gyötörni, csak képzeló'dési megcsalódása ez a’ szenvedőnek, mert a’hallgatás után annál keményebben táraad-föl, mennél tovább látszott hatalma elenyészni; mint a’ csendes meleg után véletlenül jött mennydörgés irtóztatóbban ráz- kodtatja-meg ’s ébreszti-föl az álomba merült vidéket.

XI.

Miben áll pedig az a’ büntetés, ama rémítő, ama legkegyetlenebb büntetés ? A’ jutalomnak elvesztésében, mellyet a’ jóért ad a’ lelkiismeret, és a’ helyette föltámasztott gyötrelmekben. Békesség olaj-ága az a’ jutalom melylyel koszorúzza a’ lelkiismeret a’ jókat, a’ háborúnak borzasztó eszköze, gyilkoló fegyver az a’ büntetés, mellyet kemezítelenítve tart a’ gonosz’ feje fölött. Mi lehet pedig nagyobb büntetés, mint egy örök halálra úgy lenni kárhoztatva, hogy minden pillautatban attól kell essék reszketni, nehogy a’ lerohanással fenyegető szikla, vagy a’ függő kard zúzza agyon-, ölje-el. Lehet-e csak egy parányi csöndessége, nyugta az illyeunek ? Halld, mit mond a’ romai lantosok’ apja: Districtus ensis cui super impia cervice pendet, non siculae dapes dulcem elaborabunt saporem , non aviiim citharaeque cantus somnum reducent.**) Úgy van. Vedd-el tőlem a’ békességet, mindent elrablottál vele együtt. Ez alatt minden nemű jókat egyesítve gondoltak napkelet’ lakói ’s úgy tartják ma is. Ki nem tudja, hogy az országok’, kisebb nagyobb társaságok’, háznépek’, sőt két egymással szövetkezettek’ kötései is, ál*) Cárra. Lib. IV. ode V. 24.

*9) Carni. L. Ili, ode I’

*