Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)
Az Isteni gondviselés
164 tit, a’ füvek’ hasznukat, virágok’ bájaikat, rózsa* illatját, ég liliom’ kecseit, meg találjuk a’ tömött kalászok' bőse'göket, gyümölcsök’ külünféleségöket, 's jóságukat; mind ezekről ugyan az a’ hajdan őszkor’ e'szre ve'tele, melly a’ jelenkoré, mind ezeket úgy találjuk, mint a’ mohos régiség’ iróji, és verse- lőji sok századdal ellőttünk rajzolták; — kecsegteti most is szemeinket af fris csermely’ gyöngy-vi-* ze, az ormos hegyeket annyi évek’ számtalan viszontagságaik el nem teríthették’ a’ tengerek* szikla-partjaikat az idő, habos hullámok kegyetlen csapkodásaik , szélvészek rettenetes viharjaik öszve nem húzhatták, minden dolog’ nemei örökösödnek, semmi el nem enyészik, sőt azok is, mellyek el enyészni látszanak, új erővel föl elevenűlve, ’s bámulandó deli— séggel ékesűlve szinte újra születnek, a’ teremtményeknek minden nemök bir bizonyos az élet főn tartására elégendő tehetségekkel, mint tulajdonaival, mellyek a’ kegyetlen idő'' mostohaságától meg nem semmisítetnek. Az állatok ön - természeti ösztöneikből indítatván keresnek alkalmat, és módot életük’ megtartására, ezeknek számtalan felekezeteik annyi századok óta ezer, és ezer cselvetés, viszontagság, és enyészettel fenyegető veszély közt főn állnak; rettegjük most is a’ tigris’ kegyetlenségét, bámuljuk az oroszlány’méltóságát, és hála - érzését jótévőjihez, a’ kutyában hivséget, sokszor tántoríthatatlan hiv- séget találunk, nem fajzott el még a’ kisded hangya és méh a’ fáradhatatlan szorgalomtól, kit nem gyönyörködtet most is a’ fülmile szivragadó hangjával? Visgáljuk kevéssé az embert, ezt a’ Mindenható' legnemesebb teremtményét, az embert visgáljuk