Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Az Isteni gondviselés

\ kévéssé. Annyi századok óta főn áll az emberi nemzet! őtet a’ közönséges víz-özön el nem törölte, boldog Isten ! hány öldöklő veszélyre emlékeztetnek bennünket a’ történetek’ táraik ? Márs hányszor töl­tötte rajta dühét, mennyi betegséget, véres üldözést, és nyomorúságot szenvedett, hány halandó le fizetvén a’ természet’ drága adóját szállá a’ föld’ setét gyom­rába ! még is minden fergeteges veszély’ hullámain diadalmaskodva főn áll az , és Teremtője’ szentséges képét viseli! észszel, evvel az Istenség’ szikrájával vagyunk föl ékesítve mint Adám első Atyánk höl­gyével, meJjünk’ baljában dobog szívünk, minden jó, és rósz érzelem’ forrása, az ész , és testiség közt egy szüntelen harczot érzünk, és fájdalom! többnyire, vagy tán mindég ezt azon győzödelmeskedni tapasz­taljuk, valamint az első pár ember: úgy mi is tö­visek közt vérejtékkel keressük itt a’ nyomorúgágolr’ tenger - özönükben kenyerünket, halhatatlan lelkünk’ egy édesebb hon után sovárog., élünk, és dicsőítjük azt, kinek hatalmát hirdeti napkelet, és nyugodt, ha pedig nekünk is meg kondúl egykor a’ vég óra , és porba, mellyből vétetett romlandó testünk, ismét visz- sza tér, a’ megfoghatatlan bölcseség’ rendeléséből, számos ivadékaink elégségesek az emberi nemzet’ főn tartására. Mind ezek nem egyébre mutatnak, mint arra, hogy van egy leg hatalmasabb Lény, ki e" világot teremtés’ napjától szinte máig főn tartja. — Ezt hirdeti a’ szent Írás is „Isten az, úgymond, ki mindent el rendelt örökre , és századokról századok­ra, nélküle semmi meg nem maradhat, O hordoz min­dent ereje’ szavával, és minden O benne áll fon,nem de két veréb filléren adatik el? és egy sem esik el föld fölött a’jnennyei Atya’ akaratja nélkül, Ő ád * 1G5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom