Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
58 Török Csaba csak látszólag a hit dolga, valójában azonban puszta konvenció és megszokás”. Gyakorlati szinten arról van itt szó, hogy elkülönítsük a változó emberi alakzatokat, amelyek felbukkannak a hit és vallásgyakorlás birodalmában, s az elidegeníthetetlen krisztusi elemeket, vonásokat, amelyek az egyház legsajátabb identitását hordozzák. A pápa arra hív meg ilyen módon, hogy jussunk el a külsőségek bálványimádásának zsákutcájából az élő hagyomány szemléletére, amelyet a II. Vatikáni Zsinat oly egyértelműen feltárt: „Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével az Egyházban kibontakozik (...). Az Egyház ugyanis a századok folyamán állandóan az isteni igazság teljessége felé tart, míg csak be nem teljesednek benne Isten igéi. Az egyházatyák mondásai tanúskodnak e hagyomány éltető jelenlétéről, melynek gazdagsága átárad a hívő és imádkozó Egyház gyakorlati életébe. (...) így Isten, aki egykor szólt, szünet nélkül beszélget szeretett Fiának menyasszonyával, és a Szentlélek, aki által az Egyházban és az Egyház által a világban fölhangzik az evangélium élő szava, elvezeti a hívőket a teljes igazságra, és az O műve, hogy Krisztus igéje elevenen él bennük” (Dei Verbum, nr. 8). íme, az egészséges hagyományelv: az evangélium nem szűnő aktualizáló- dása úgy a hit, az ima, mint a gyakorlat, az élet terén. Hogy egy adott emberi konvenció, megszokás, alakzat segítője vagy éppen gátja ennek, a jelen koron, az idők jelein mérhető le. 7. AZ IGAZI ELVILÁGIATLANODÁS Nem hihetjük, hogy a felvázolt folyamatok fájdalom- és sérülésmentesen játszódnak le. Egy egyház, amely tudatosan elvilágiatlanodott, szükségszerűen kontrasztban is áll a környezetével, prófétai jel és kritika a fennálló viszonyokkal szemben. Bibliai szóval élve: botrány. Sajnos napjaink keserű tapasztalata azonban azt mutatja, hogy az egyház nem ekként, hanem sokkal inkább képviselői morális bukásai okán számít botránynak a világ szemében.16 16 „Ez a botrány, amely megszüntethetetlen, hogyha nem akarja az ember magát a kereszténységet is megszüntetni, sajnálatos módon épp a legújabb korban a háttérbe szorult, a hit hirdetőinek más fájdalmas botrányai miatt. Mindez akkor válik veszélyessé, hogyha ez a botrány a kereszt elsődleges szkandalon-ja helyébe lép, és hozzáférhetetlenné teszi azt azáltal, hogy elfedi a tulajdonképpeni krisztusi igényt a hírnökeinek hírnökhöz nem méltó voltával” - Benedictus XVI, Iter apostolicum in Germanium, 678.
