Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
Egyház és világ - Az „elvilágiatlanított” Egyház benedeki képe 59 „.. .megint olyan időt élünk, amikor meg kell találnunk az igazi elvilágiat- lanodást, s bátor szívvel el kell utasítanunk az egyház világiasságát. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy visszavonulunk a világból, hanem ennek ellentétét. A világi dolgoktól megszabadult egyház éppen a szociális-karita- tív területen tudja a keresztény hit kivételes életerejét közvetíteni az embereknek, a szenvedőknek és segítőiknek. »A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése« (Deus caritas est, nr. 25). Ugyanakkor az egyház karitatív szolgálatainak is újra meg újra fel kell vállalniuk a megfelelő elvilágiatlanítást, nem szabad, hogy az erősödő elegyháziatlanodás által kiszáradjanak a gyökereik. Csakis az Istenhez való mélységes viszony teszi lehetővé az embertárshoz való teljes értékű odafordulást. Ugyanígy, a felebaráthoz való odafordulás nélkül az Istenhez fűződő viszony is elsorvad”.17 Az elvilágiatlanodás által megteremtett szabadság és nyitottság legfontosabb gyümölcse az, hogy úgy az egyéni vallásgyakorlat, mint az egyházi-közösségi élet szintjén mind tisztábban fel tudjuk mutatni a bibliai kettős parancsolat, az isten- és emberszeretet tanúságtételét. Elgondolkodtató, hogy a Jézus által egymásba oltott két dimenzió egységét, eleven lélegzését éppen az Entweltlichung által tartja elérhetőnek XVI. Benedek. A háttérben az a gondolat állhat, hogy egy elvilágiasodott egyház alapvetően a saját intézményes mivoltával, s nem az élő Istennel és az élő emberrel van folyamatosan elfoglalva. Igaz ez a mindennapokban, ahol a papság fő feladata adminisztráció, menedzsment, építkezés és szervezés, nem pedig az Isten ügyével és az emberekkel való személyes törődés.18 De igaz ez a teológiai valóságok szintjén is, ahol az akadémizmus nem egyszer elfojtja és kiöli az evangéliumi lélek és lelkesültség műveit a hívő közösségből; amikor a hitíudós nem válik a tanító és mester Krisztus valódi követévé. Ilyenkor végső soron maga a hit gyengül meg az egyén és a közösség szintjén, s apránként csak az evilági 17 Uo. 18 Ez a kérdéskör továbbgondolható XVI. Benedek pápának a liturgiáról, a szentségekről adott tanítása segítségével, ahol kiviláglik: az elvilágiasodott egyház már nem tud a sacrum képviselőjeként fellépni az emberek körében. Fontos kijelentenünk, hogy a liturgia, a lelkiség ezen a téren megmutatja mélységes kötődését az egyháztanhoz, az egyházi küldetés lényegéhez - azt is mondhatnánk, hogy az Entweltlichung lehetőséget nyújt arra, hogy szakrálisabb, liturgikusabb, spirituá- lisabb valójában álljon elénk az Egyház; az emberi cselekvések „akcionizmusa” helyébe egy kontemplativ, imádkozó, a Lélekre figyelmes identitás lépjen, mely nem elvon a világot segítő és átalakító cselekvésektől, hanem éppen ez tesz képessé az igazi, a valódi, a tényleges átalakulás munkálására (mint forrás és csúcspont).
