Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Lukács László: A hit zarándokútján - az egyház communiójával
4 Lukács László fiatal teológusként foglalkoztatta a kérdés: miben is áll a hit? Későbbi pályája során pedig a hit kifejtése, hirdetése, majd védelme, végül pedig nyilvános képviselete tette ezt feladatává: professzor, püspök, bíboros-prefektus, pápa, aki ma már imádságos magányban él együtt az egyházzal. Elérkezett az ideje annak, hogy így próbáljunk közelebb kerülni az ő hitéhez, amely mélyen bele van ágyazva az egyház hitébe. Joseph Ratzinger születésétől kezdve a hit, mégpedig az egyházias hit légkörében élt: a bajor népi vallásos világban „a paraszti élet szoros egységet képezett az egyház hitével: születés és halál, házasság és betegség, vetés és aratás - mindent átjárt a hit”, írja önéletrajzában.2 Az idő ritmusát az egyházi év adta, a liturgia szépségét az egyház hite hordozta.3 „A szülői ház kifejezetten vallásos volt. A vallás egész életünk központja volt.”4 Ebben a légkörben bontakozott ki papi hivatása, majd a lelkipásztor-teológus sajátos feladatköre, aki sohasem öncélú „íróasztal teológiát” űz, hanem minden kérdést egzisztenciálisan, keresztény életutunk szempontjából vizsgál meg. Hetven éves korában így vallott erről: „Istennel foglalkozni számomra élet- szükséglet”5 - s ez a „foglalkozás” nem csupán öncélú okoskodás, hanem eleven személyes kapcsolat Krisztus által az Atyával és a Szentlélekkel, együtt az egyház közösségével. Az „egyszerű hívő” és a tudós teológus hite - követve az egyház élő hagyományát - krisztocentrikus: felismeri Istennek a „világot átölelő” szerete- tét, amely az Istenfia megtestesülésében, halálában és feltámadásában válik teljessé. Hite azonban nem merül ki hitigazságok elfogadásában, hanem „cselekvő hit”, amely a szeretetben válik teljessé, és a reményünk alapját adja. Gondolkodásának középpontjában „Krisztus Jézus”, a Megfeszített áll, a Krisztus-követés útját pedig a hit-remény-szeretet egybefonódó hármasa határozza meg. A hit Isten szerető meghívására adott igenlő válasz, szerete- tének elfogadása s ebből kinövő személyes istenkapcsolat. A hit tudományának viszont vizsgálnia kell a „vallás és filozófia, hit és értelem viszonyát” is. Ez egész életén át foglalkoztatta Ratzingert, akkor is, amikor szembe kellett néznie saját korának különböző szellemi irányzataival. A bonni egyetem teológiai fakultásán 1959 nyarán (32 éves volt ekkor!) tartotta meg székfoglaló előadását A hit Istene és a filozófusok Istene címmel.6 „Az őskeresztények 2 ÉU 24. 3Uo. 62. 4 FS 38. 5 FS 9. 6 Az előadás később megjelent külön füzet formájában, de bekerült a Bevezetés a keresztény hit világába című könyvébe is. BEV 117skk.
