Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Puskás Attila: A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában
A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában 29 jére hivatkozó ezen történeti olvasásmód kezdetben felszabadítóan hathatott, de újabb problémákat is felvetett, köztük például az Ószövetség értelmezésének a kérdését. Ha kiiktatják az ószövetségi írásoknak az Egyházban meghonosodott tipológiai-szakramentális értelmezését, akkor szinte kikerülhetetlen lesz a dilemma: az Ószövetséget vagy szó szerint, tisztán historikusán kell értelmezni; vagy ha a szó szerinti, historikus értelmezés tarthatatlanná válik a természettudományos eredmények fényében (vö. teremtéselbeszélések), akkor el kellene hagyni a keresztények Szentírásából. Luther teológiájában nem merült fel még ilyen élesen ez a dilemma. Egyrészt, a reformátor az Ó- és az Újszövetség kapcsolatát úgy tudta megőrizni, hogy azt a Törvény és az Evangélium dialektikus viszonya szerint értelmezte: a Törvény vádol és elítél, az Evangélium felment és üdvözít. Az Ószövetség így mintegy negatív értelemben előkészület Krisztusra. Másrészt, a Szentírás egyéni értelmezéséből fakadó lehetséges egyoldalúságokat valamelyest kiegyensúlyozza az egyházi igehirdetés szükségességének állítása. A Lutherrel elindult újfajta írásértelmezés csak később, a történeti-kritikai módszer egyoldalú alkalmazásával állította a teológiai gondolkodást kiélezett dilemmahelyzet elé. Ratzinger álláspontja szerint, ez a krízishelyzet szükségessé teszi az írásértelmezés elveinek újragondolását, melynek során a teológiának tisztáznia kell a történeti-kritikai módszer alkalmazásának a határait és fel kell ismét fedeznie az Egyház szakramentális életében és istentiszteletében folytatólagosan jelenlévő tipológiai-krisztológiai olvasásmód szükségességét és az ebben rejlő lehetőségeket. A Szentírás tipológiai-krisztológiai értelmezése az analógián alapuló valóságértelmezés konkrét megvalósulási formájaként - mely üdvtörténeti múlt, jelen és jövő; Ószövetség, Krisztus-esemény, Egyház; valamint üdvtörténeti szó/esemény és teremtésbeli szó/esemény kontinuitását és diszkontinuitását, egységét és különbségét a Krisztus-középpontra tekintve észleli - kiutat jelenthet mind a múltbeli esemény valószínű történeti rekonstruálásában kimerülő módszertanhoz, mind az Ó- és Újszövetség viszonyát dialektikusán olvasó lutheri felfogáshoz képest. 2. SZISZTEMATIKUS TEOLÓGIAI SZEMPONTOK AZ EXEGÉZIS ALAPJAINAK KÉRDÉSÉHEZ Ratzingernek a bibliaértelmezés alapelveinek kérdéséről szóló megnyilatkozásai közül a legjelentősebbnek valószínűleg azt a tanulmányát tekinthetjük, melyet már a Hittani Kongregáció bíborosprefektusaként adott közre a következő címmel: írásértelmezés a viták kereszttüzében. Az exegézis alapjai
