Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása
A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában 49 gedelmességből születik meg a Szentlélek vezetése alatt az Isten szavának mélyebb megértése. Blondel ennek kapcsán ajn 15,23-26-ra hivatkozik, s már Loisy ellenében is utalt rá, hogy az apostolok bizonnyal nem tudták kimerítően megragadni Krisztus egész tanítását, „non potestis portare” (Jn 16,12),27 és hogy a Jézus iránti szeretettől indítva aztán mégiscsak megtették azt, ami helyes, és ezt a cselekvést tovább is adták. Ez azért volt döntő fontosságú, mert - másodszor - minden emberi cselekvésben cselekvőként ott van maga Isten is. A concursus divinus tana, az „egyedül szükséges” neve alatt azt a csúcspontot képezte, amelyre Blondel egész cselekvés-fenomenológiája irányult.28 Ebből arra következtetett, hogy Istenre való utaltságunkat csakis engedelmes, rituális és szentségi cselekvésben tudjuk kifejezetté tenni.29 Harmadszor pedig, és még a fentieket megelőzően, cselevésünkben mindig és elkerülhetetlenül más emberekkel is kapcsolatban állunk, akik tudatosan vagy tudattalanul, hatással vannak a mi cselekvésünkre, miközben viszont cselekvésünkkel mi is részt veszünk az emberi közösség és társadalom kialakításában.30 A hagyományra nézvést ez azt jelenti, hogy a keresztény élet és az egyházi tanítás csakis az Egyházba (és ezáltal az üdvtörténetbe) való bekapcsolódás által válik megérthetővé: „Ha kizárólag a szövegekre és a tényekre hagyatkoznánk, akkor ezekből soha nem vezethetnénk le a dogmákat, jóllehet ezek megtalálhatók bennük, pont úgy, ahogyan a csírából sem tudjuk meghatározni, milyen növényről van szó [...]. Az Egyház nélkül a hívő nem képes Isten valódi írását a Bibliában és a szívében megfejteni; és mégis, ha nem járulna hozzá valami kevéssel minden egyes tag a közösség életéhez, akkor az organizmus nem lenne újra meg újra eleven és lélekkel telt. A tévedhetetlen tanítóhivatal képezi a legmagasabb és valóban lelki garanciát egy olyan életbeteljesülésre, melynek természetes alapját az összes keresztény és az egész kereszténység minden erejének az összedolgozása képezi”.31 simples et des généreux est bonne, ilfaut du moins qu’on puisse montrer pourquoí", XVI), egészen a konklúzióig („Connaitre ne dispense pas de faire; faire peut dispenser de connaítre”, 474). A mű az eredeti számozást is feltüntetve megjelent: Oeuvres completes 1 (1995), 15-530. 27 Blondel, M., Geschichte und Dogma, 58 (412, 177) és megint 98 (440, 211). 28 Vö. Blondel, M., L’Action, 338-356, L’unique nécessaire: „C’est parce que faction est une Synthese de l’homme avec Dieu, qu’elle est en perpétuel devenir, comme travaillée par l’aspiration d’une in- finie croissance” (itt: 352). 29 Blondel, M., L’Action, 400-423. 30 Lásd uo. 201-244: „De faction individuelle á faction sociale". 31 Blondel, M., Geschichte und Dogma, 103-104 (443, 216).
