Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása
44 Peter Henrid 2. A fenti dokétizmussal12 ellentétben a historicizmus vissza szeretné adni a bibliai tényeknek a maguk történeti arcát és súlyát. Ennek ellenében Blondel rámutat a história és a történelem közötti különbségre.13 Amit a historikus ki tud nyerni a dokumentumokból, az a legjobb esetben is csupán annak tanúsága, amit a kortárs tanúk az általuk megélt dolgokról hátra tudtak hagyni.14 Ez azonban még nem a valódi, az emberek által megélt történelem, a maga morális és metafizikai dimenzióival egyetemben: „Ezért soha nem vélhetjük úgy, hogy egyedül a történettudománnyal a maga teljességében meg lehet ragadni egy tényt, valamit, ami csak egy tény és az egész tény. A lánc minden egyes szeme, ahogy maga az egész lánc is, pszichológiai és etikai problémákat is hordoz, ahogyan erre rálel- hetúnk minden, még a legkevésbé feltűnő cselekvésben és minden, még a legegyszerűbb tanúságban is [...]. A valódi történelem emberi sorsokból áll, és minden egyes emberi élet beteljesúlőben lévő metafizika”.15 És még valami: a történész, többé-kevésbé öntudatlanul, ám legalább ennyire elkerülhetetlenül is, ráhúzza a maga saját tudását, sajátos látásmódját és ezáltal a maga tolmácsolását a dokumentumokból megállapítható tényekre: „Amit vegytiszta megállapításoknak tekintünk, gyakran csak mesterséges felépítmények. A szemlélő, a tudósító többé-kevésbé mindig költő; ugyanis a tanú mindig mögéje helyez egy lelket, egy cselekvést annak, amit lát, hogy az adott tény számára egyáltalán értelmes legyen; a kritikus történész pedig mindig mögéje helyez a tanúnak és tanúságtételének egy értelmezést, egy kölcsönös viszonyt, egy összképet, hisz csak ezáltal válik történelmi tartalomként megragadhatóvá az adott dolog. A kritikailag kinyert adatok mögött ott áll a történettudós számára egy összkép. Ez azonban azt jelenti, hogy az ember a maga meggyőződéseivel, metafizikai eszméivel, vallási megoldásaival épp annyira befolyásol minden ezeknek 12 Uo. 37 (398, 159): „Kortalanul, a helyi színek nélkül a tények egyfajta tartós dokétizmus keretében elpárolognak, s árnyék nélküli fény lesz belőlük, amelyet agyonnyom az abszolút súlya, amellyel az emberek felruházzák azokat”. 13 Uo. 49 (406, 170): „A »szaktudományos, kritikus történetírás« a szó tulajdonképpeni, tudományos értelmében nem a »valódi történelem«, amely az emberiség konkrét történetének a helytartója, a teljes történeti igazság”. 14 Ennek kapcsán utalhatnánk akár a kortanúk és kortörténészek között újra meg üjra fellángoló vitákra. 15 Uo. 47(405, 168).
