Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása
A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában 45 alárendelt tudományos kutatást, mint amennyire engedi, hogy ő maga is ezek befolyása alatt álljon”.16 Ezen elkerülhetetlen tolmácsolás kapcsán az nyom a legtöbbet a latba, hogy a történész hajlamos lehet kizárni a megfontolásai közül mindent, amit idegennek tart a sajátos szakterületétől, vagy amit - tudatosan vagy tudattalanul - egyszerűen hiteltelennek vagy elképzelhetetlennek ítél. Ily módon „a pozitív történelem negatív teológiává” válhat.17 3. Eddig tart, röviden felvázolva, Blondel módszertani kritikája. Most érkezik el a dolog lényegéhez. Loisy tudta, hogy történeti-kritikai evangéliumértelmezése lehetetlenné tette a klasszikus apologetikát, mely a történetileg igazolt csodákból kiindulva következtetett az üzenet isteni eredetére. Ezért felvázolt egy új apologetikát, amely abból a történeti tényből indult ki, hogy az egyházi élet évszázadokon keresztül fennmaradt. Ez csakis isteni segítség által lehetett lehetséges. Csakhogy ezzel az érveléssel szemben is komoly fenntartással kellett élnie Blondelnek. Loisy megint csak a történeti egyházat látja, s erre támaszkodva akarja felépíteni bizonyítását. Csakhogy az egyháztörténelemben fellépő jelenségek, vagyis a dogmák, történeti szempontból csakis evolúciósán értelmezhetők, mint apránként, nem utolsó sorban külső nyomásra fellépő újítások; ezeket nem lehet a már eleve adott valóság organikus kibontakozásának tekinteni: „A historicizmus ennek következtében hajlik arra, hogy a történelem egész tartalmát egy olyan evolúcióban keresse, mely a világ összes együttható erejének nyomása alatt meghatározza a történések egymásutánját [...] és ebben fel fog lelni EGY logikai kibontakozást [dévéloppement], anélkül azonban, hogy képes lenne felismerni vagy posztulálni ennek egy megelőző vagy kísérő végső okát, amelynek a történeti egymásután AZ organikus kibontakozása lenne”.18 Ezzel a filozófiai, a mi nyelvünkön alig visszaadható megkülönböztetéssel az evolution és a dévéloppement között Blondel megmagyarázza a történész számára hozzáférhető egyháztörténelem és a csakis a hitben felismerhető 16 Uo. 47-48 (405, 168-169). 17 Uo. 51 (407, 171). 18 Uo. 53 (409, 173).
