Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)
8 Thomas Söding a zsidók és a szamaritánusok, a Tóbiás-fiak és az Oniás-fiak, a szaddüceu- sok és a farizeusok, a zsidók és a keresztények. Női oldalról sem egyszerűbb a történet Sárával és Hágárral, Leával és Ráhellel, Mártával és Máriával: megjelennek a szembenállások, de ugyanígy megszövődnek a kötelékek. Testvérgyilkos háborúkat vezetnek és családi vérbosszúkat töltenek be, ám megteremtik a családi közösségeket is, s megülik a béke ünnepeit. Jézusról szóló könyvében Joseph Ratzinger rámutatott, miként bújik meg Jézus példázatainak a hátterében az a „figyelemre méltó dialektika”, amely magán hordja Izrael üdvtörténetének a lenyomatát.11 A példázat dramaturgiája ebből a háttérből kiindulva bontakozik ki, de nem áll meg ennél. A Galilea számára leginkább magától értetődő és alkalmas helyi színezettel bír; mégis oly módon került elmondásra, hogy bárhová eljuthasson; olyan történet ez, amely mag-szerűen tartalmazza az egész evangéliumot. a) A fiatalabbik fiú története A Jézus által elmondott történet a fiatalabbik fiúnak a függetlenség és a világba való kilépés utáni vágyával kezdődik; ezért követeli a maga részét a családi vagyonból (Lk 15,12) — amiként erre neki joga van. Ez nem közvetlenül az örökség kérdése, hiszen az apa él még. A Tóra szerint oly módon kell felosztani az örökséget, hogy az idősebbiknek kétharmad, a fiatalabbiknak egyharmad jusson (MTörv 21,17); a Talmud számol egy előre történő kifizetéssel (BabaBathra, 136a). Itt nem tudjuk, mit kapnak meg a fiúk. Mindenesetre az apa marad a ház ura - ez olyan döntő fontosságú előfeltétel, amely lehetővé teszi a happy end-et. A fiatalabbik testvér elindulása bizony a romlására lesz - ez nem szükségszerű, mégis tény. A példázat erkölcsi ítélete egyértelmű: a fiú kicsapongó életével elpazarolta vagyonát (Lk 15,13). Ezért is akarja vádolni magát coram Deo és az apja előtt (Lk 15,18), s ez az, amit meg is tesz (Lk 15,21). A történet azonban nem vezet közvetlenül a visszatéréshez, hanem először a bűnös szorongás által jellemzett útját ábrázolja. Egy éhínség nyilvánvalóvá teszi a holtpontot, amelyre jutott. A leírás durva: egy zsidó nem bukhat mélyebbre. Egy idegen alkalmazásában a mezőn dolgozik, őrzi a disznókat és szenved az éhségtől (Lk 15,15k). A példabeszéd eddig a pontig a megfizetést támogatók malmára hajthatta a vizet: „ezt érdemli!”. Nem egy morális 11 11 Joseph Ratzinger, A názáreti Jézus, vol. I: A Jordánban való megkeresztelkedéstől a színeváltozásig, Szent István Társulat, Budapest, 2007.
