Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)
Az irgalmasság kérdése 7 az irgalmasság parancsához alkalmazkodik. A szentség és a megnyílás, a bűn és a megbocsátás körüli konfliktus áll itt a középpontban. Jézus válasza - a régi mondás értelmében: „Minden, ami jó, hármasával jár” [a.m. „Három a magyar igazság”] - három példázat elmondásából áll, mindhárom az elvesztésről és az újra megtalálásról szól. Az első kettő előfeltételezi az elveszett dolog újra megtalálása fölötti örömet, s kiterjesztést nyernek a teológiára: ha egy pásztor örvendezik, amikor újra megtalálja elveszett bárányát (Lk 15,36-8 par.; Mt 18,12k), és ha egy asszony örül, amikor megtalálja elveszett drachmáját (Lk 15,8k), akkor mennyivel inkább örvend az Ég, hogyha egy bűnös megtér (és ha hagyja, hogy Isten megtalálja őt). Megérthetjük tehát, Jézus miért nem fél együtt étkezni a vámosokkal és a bűnösökkel: Ő valóban megnyerte őket az Isten országának. Éppen ezen a ponton kezdődik meg a tékozló fiú példázatának témája (Lk 15,11-32). Itt nem előfeltételezett az öröm: először színre lép, majd problematikussá válik. Ez a példázat egyrészt a triász tetőpontját képezi, hiszen nem egy állat vagy egy pénzérme, hanem egy ember veszett el és került meg; eközben az is világossá válhat, hogy a bűnösök mennyiben részesek önnön „megtalálásukban”. Másrészt az örömteli megtalálás, melynek örül az apa, a vitatkozás almáját nyújtja az idősebbik fiúnak, aki háttérbe szorí- tottnak érzi magát. A példázat pontosan ezért vezet minket egy még magasabb szintre. Megkérdőjelezi az előző két példabeszéd narratíváját, amelyek Istenre vonatkoztatták azt, hogy Jézus a bűnösökkel ünnepel, ahogy azt is, hogy öröm van a mennyekben egyikőjük megtérésén. Megkérdőjelezi az irgalmasságot is: Mi az alapja? Az ára? A határa? Milyen viszonyban áll az igazságossággal? A tékozló fiú példázata nem azért teszi fel ezeket a kérdéseket, hogy nyitva hagyja azokat, hanem hogy megsejtessen egy választ, mely teljességgel Jézus tetteinek az értelmében rejlik, mégpedig nem korlátozó, hanem meggyőző módon. A példázat teológiai érv: nem az érvek és ellenérvek pro et contra módjára épül fel, hanem egy elbeszélés dramaturgiája szerint, mely empátiát teremt, s melynek ezért nem egy semleges ítéletre, hanem egy elkötelezett állásfoglalásra kell elvezetnie. 3. CSALÁDTÖRTÉNETEK Egy apa - két fiú: a példázat első mondata egyetemes témát ölel fel, mely átjárja a bibliai történelmet Káintól és Ábeltől Izmáéiig és Izsákig, Jákobig és Ézsauig, sőt tovább is: ebbe a sorba áll majd be az északi és a déli királyság,
