Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)

Az irgalmasság kérdése 7 az irgalmasság parancsához alkalmazkodik. A szentség és a megnyílás, a bűn és a megbocsátás körüli konfliktus áll itt a középpontban. Jézus válasza - a régi mondás értelmében: „Minden, ami jó, hármasával jár” [a.m. „Három a magyar igazság”] - három példázat elmondásából áll, mindhárom az elvesztésről és az újra megtalálásról szól. Az első kettő előfel­tételezi az elveszett dolog újra megtalálása fölötti örömet, s kiterjesztést nyernek a teológiára: ha egy pásztor örvendezik, amikor újra megtalálja el­veszett bárányát (Lk 15,36-8 par.; Mt 18,12k), és ha egy asszony örül, ami­kor megtalálja elveszett drachmáját (Lk 15,8k), akkor mennyivel inkább ör­vend az Ég, hogyha egy bűnös megtér (és ha hagyja, hogy Isten megtalálja őt). Megérthetjük tehát, Jézus miért nem fél együtt étkezni a vámosokkal és a bűnösökkel: Ő valóban megnyerte őket az Isten országának. Éppen ezen a ponton kezdődik meg a tékozló fiú példázatának témája (Lk 15,11-32). Itt nem előfeltételezett az öröm: először színre lép, majd problematikussá válik. Ez a példázat egyrészt a triász tetőpontját képezi, hi­szen nem egy állat vagy egy pénzérme, hanem egy ember veszett el és került meg; eközben az is világossá válhat, hogy a bűnösök mennyiben részesek önnön „megtalálásukban”. Másrészt az örömteli megtalálás, melynek örül az apa, a vitatkozás almáját nyújtja az idősebbik fiúnak, aki háttérbe szorí- tottnak érzi magát. A példázat pontosan ezért vezet minket egy még maga­sabb szintre. Megkérdőjelezi az előző két példabeszéd narratíváját, amelyek Istenre vonatkoztatták azt, hogy Jézus a bűnösökkel ünnepel, ahogy azt is, hogy öröm van a mennyekben egyikőjük megtérésén. Megkérdőjelezi az ir­galmasságot is: Mi az alapja? Az ára? A határa? Milyen viszonyban áll az igazságossággal? A tékozló fiú példázata nem azért teszi fel ezeket a kérdéseket, hogy nyit­va hagyja azokat, hanem hogy megsejtessen egy választ, mely teljességgel Jézus tetteinek az értelmében rejlik, mégpedig nem korlátozó, hanem meg­győző módon. A példázat teológiai érv: nem az érvek és ellenérvek pro et contra módjára épül fel, hanem egy elbeszélés dramaturgiája szerint, mely empátiát teremt, s melynek ezért nem egy semleges ítéletre, hanem egy el­kötelezett állásfoglalásra kell elvezetnie. 3. CSALÁDTÖRTÉNETEK Egy apa - két fiú: a példázat első mondata egyetemes témát ölel fel, mely át­járja a bibliai történelmet Káintól és Ábeltől Izmáéiig és Izsákig, Jákobig és Ézsauig, sőt tovább is: ebbe a sorba áll majd be az északi és a déli királyság,

Next

/
Oldalképek
Tartalom