Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
72 Török Csaba Isten velünk van, jelen van,23 és cselekszik úgy az egyéni sorsunk, mint a közösségi-társadalmi történelmünk szintjén. „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba (...). Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból” (Kiv 3,7-10). Ezért is összegzi a történelmi tapasztalatot ekként a Deuteronomium: „Hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” (MTörv 4,7). Ráadásul Istennel ez a közelsége nem csak egy-egy kiemelt történelmi pillanatban, sorsfordító esemény idején valósult meg, hanem állandó valóság volt, szüntelen osztozás a nép életében: „Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom” (2Sám 7,6). Fontos meglátnunk, hogy a János-evangélium prológusa szó szerint ugyanezt a gondolatot alkalmazza, amikor Isten megtestesüléséről beszél: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14) - János itt az eszkénószen igealakot használja, amely a szkénoó, sátorozni (szkéné: sátor) igéből ered. A megtestesüléssel Isten közöttünk verte fel sátorát. A falvakat bejáró Jézusban Isten „ide-oda vándorolt egy sátorban”, a testi létezés sátorában (ld. 2Sám 7,6; vö. 2Kor 5,1). Ez az isteni részvét nem céltalan. „Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam...” (Kiv 3,8). „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot” (Jn 12,47). Isten részvéte s az abból fakadó állandó jelenléte és közelsége arra irányul, hogy általa végbevigye az irgalmasság végső művét: kiszabadítsa, megmentse az embert. Kant és Nietzsche vádjának a tévedése abban áll, hogy érzelemnek tekintik az együttérzést, a részvétet. Ezzel szemben a bibliai kifejezések egyértelművé teszik, hogy itt Istennek egy sajátos cselekvési módjáról van szó. Maga a keresztény hitfelfogás is 23 A zsidó filozófia szerint az égő csipkebokomál adott kinyilatkoztatás is így értelmezhető: a „vagyok, aki vagyok” állítmányt nem ontológiailag (a nyugati metafizika megközelítésében), hanem egzisztenciálisan kell felfogni. így jelentés tulajdonképpen ez: „én jelen leszek, mint aki jelen van”. Azaz Isten nem mint abszolút Sein, hanem mint Dasein kerül kinyilatkoztatásra. Martin Buber és Franz Rosenzweig ilyen irányba mutató olvasatáról Id. Kasper, W., Irgalmasság. Az evangélium alapfogalma - a keresztény élet kulcsa, Új Ember, Budapest 2014, 62-63 (bibliográfiai hivatkozás: 142. lábjegyzet).