Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)

Az irgalmasság kérdése

5

és tipikus evangélikus szótériológiához vezet, jóllehet nincsen egyházszakító jelentősége, hanem inkább az egyes iskolák eltérő vélekedéséből fakad, amelyeknek lehet és kell is együtt létezniük. A lipcsei disputa két következő napján nem idézik többet a példázatot; a vita a Bibliáról az egyházatyákra helyeződik át. A probléma továbbra is fennáll.

Lényegében az ember szabad akarata körül kering, az Isten szeretete hatósugarában. Erasmus Parafrázis-ában pszichologizáló módon tárta fel a fiatalabbik fivér döntési folyamatát, és az apa megfontolásaival egyeztette azt össze, ily módon nem magától értetődőnek, hanem tudatosnak mutatta meg az apa irgalmasságát.9 Ezáltal a katolikus humanista utat tört egy olyan modern kor felé, amely kutatja a kegyelem és a szabadság közötti viszonyt, amennyiben egymásra vonatkoztatja az antropológiát és a szótériológiát. A teológia fókuszában áll az irgalmasság, amelynek nem szabad ellentmon- dania az igazságosságnak, ám meg kell haladnia azt.10 A II. Vatikáni Zsinat utáni pasztorálteológiában a példázat recepciójának a fókusza eltolódik a bűntől óvásról az Isten irgalmában való bizakodásra. Ahol azonban feloldódik az ítélet és az igazságosság kapcsán fennálló feszültség, már nem lehet szó bűnbánatról és megbocsátásról, kiengesztelődésről és közösségről. Mivel ez a feszültség azonban felépül a szövegben és továbbra is fennáll, a tékozló fiúról szóló példabeszéd a keresztény szótériológia vezérképe, amely az istenszeretet ismertetőjegyévé teszi az emberséget, és az istenhitet pedig a valódi kiengesztelődés lehetősége fölött érzett öröm alapjaként állítja elénk.

2. ASZTALI BESZÉLGETÉSEK

Lukács az egyetlen evangélista, aki áthagyományozza ezt a példabeszédet. A maga sajátos „többletforrásában” talált rá, ahogyan a történeti-kritikai exe- gézis fogalmaz, vagyis aprólékos kutatás révén akadt a nyomára, amelyről ő maga is tanúskodik evangéliuma előszavában (Lk 1,1-4). A dolgok „sorban való leírásához”, amire Jézus-életrajzában törekedett (Lk 1,3), hozzátartozik a karakterisztikus jelenetek felépítése, amelyek talán jobban befoghatóvá teszik, mi is volt Jézusban tipikus, de talán még ezeknél is jobb, ha mindezt pillanatképekkel teheti.

9 Rotterdami Erasmus, Paraphrases in N. Testamentum, in Opera omnia, vol. VII, éd. P. Van- der, Leyde 1706. Újranyomás: London, 1962, 406-410.

10 Ld. Walter Kasper, Irgalmasság. Az evangélium alapfogalma - a keresztény élet kulcsa, Új Ember, Budapest, 2015.