Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma

Isten neve és irgalma 33 és mi lesz a küldetése. Mária és József csak hűségesen teljesítik az angyal utasítását, Isten akaratát. Ezzel kifejezik, hogy hittel elfogadják azt, amit Is­ten ezzel a névvel erről a Fiúról mond. A szokványos névadásnál kifejezett emberi hitvallásból/kérésből - ,Jhvh megszabadít” - Jézus esetében Isten vallomástétele lesz: „ez a fiú, Mária fia, aki egyben Isten Fia, ő szabadítja meg népét bűneitől”. Jézus nevének jelentése így voltaképpen egybeolvad Jhvh nevének jelentésével. Ha Jézus azt teszi, amit Jhvh tesz, vagyis ha meg- szabadítja/megmenti a népet, akkor Jézus és Jhvh cselekvése ugyanaz az egy isteni cselekvés, akkor Jézus és Jhvh szétválaszthatatlan egységet alkot, ak­kor Jézusban maga az irgalmasan megmentő Isten van itt. Jézus személyi azonosságának és küldetésének isteni jellegét tovább erő­síti, hogy az angyal híradása szerint Jézus a saját népét szabadítja meg, még­pedig a bűneitől. Az Ószövetség alapvető hite, hogy Izrael Istené, Isten népe és egyedül Istene, Jhvh tudja megszabadítani a bűneitől. Most pedig mind­két állítás Jézusról hangzik el: Izrael az ő népe, s ő szabadítja meg népét bű­neitől. Ez másként nem lehetséges, csak ügy, hogy Jézusban maga Jhvh van itt, Jézusban megvalósul a Jhvh-név isteni tartalma. Jézus nevének ezt az is­teni irgalmat tartalmazó isteni jellegét aztán még egyszer aláhúzza Máté le­írásának folytatása, ahol ismételten szó esik a névről. A következő monda­tok értelmezhetők akár az evangélista értelmező közbeszúrásaként, akár az angyal beszédének folytatásaként. Az angyal/evangélista az íz 7,14 prófétai jövendölését hirdeti megvalósulni Jézusban. „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „íme, a szűz fogan méhében,fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,22- 23). A születendő gyermeknek adandó Jézus-név az Immánuél név felől nyeri el teljes jelentésmélységét. Ezt Máté azzal is kiemeli, hogy lefordítja az „Immánuél” szó jelentését, és teljesebb értelmet adva (sensus plenior) újraér­telmezi az eredeti izajási kijelentést. Izajásnál a királyi gyermek születésének eseménye volt az a jel, amely jelezte, hogy Isten nem hagyta magára népét az asszír invázió közepette, hanem népével van. Máténál nem pusztán Jézus születésének az eseménye jelzi, hogy velünk az Isten, hanem egész küldeté­se. Ő személyében Isten velünk léte, hiszen személyesen Ő maga szabadítja meg népét bűneitől. Jézus azért tudja megszabadítani népét bűneitől, mert Őbenne maga Isten van velünk, Ő maga Isten velünk léte, O az Immánuél. Ez megint csak azt jelenti, hogy Őbenne megvalósul a Jhvh-név tartalma, hiszen amint korábban láttuk, a „vagyok, aki vagyok” formula és a Jhvh-név Istennek a népe körében való cselekvő jelenlétét, népével létét jelenti. Ez is az isteni irgalomnak a megvalósulása, akárcsak a szabadítás. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a Jézus név hordozza a Jhvh-név tartalmát mind

Next

/
Oldalképek
Tartalom